A világháború tragikus kimenetele nem kedvezett a hatalmat reprezentáló és csak a katonai parádék díszletéül szolgáló emlékműveknek. A katonai hadvezetés és a városi képviselők is belátták, hogy súlyosabb problémákkal kell szembenézniük: gondoskodni kell a hadiárvákról és a hadiözvegyekről.

Az emlékműállítás polgári és katonai igényei az 1930-as években újabb vitákhoz vezettek. Egyesek csak szobrot, mások diadalmas obeliszket; a civilek köztéri emlékjelet, a katonák dicsőségtáblát terveztek állíttatni.

Ez a nem szokványos emlékmű – jellemző módon – azt az illúziót kelti, hogy talán már korábban is itt állt, „már régóta” felépült, vagyis, hogy a középkori és a törökkori vár szerves része volt. Egyszerre lesz a régmúlt kapuja (talán a török kori várvédőkre is emlékezve) és a közelmúlt (a világháborúk) hőseinek emlékműve.

Még javában zajlott az első világháború, amikor már törvény jelent meg arról, hogy a háborúban elesettek tiszteletére minden településnek kötelező emlékművet állítania. A terv szerint a m. kir. 31. honvéd gyalogezrednek és a m. kir. 7. honvéd tábori ágyús ezrednek állítottak volna emlékjelet a város legnagyobb közterén, ahol látványos és nagyszabású díszszemlét is lehet majd rendezni. A választás a Búzapiac térre esett, ma ez a Hotel környéke és a város teljesen beépített modern része.