Még javában zajlott az első világháború, amikor már törvény jelent meg arról, hogy a háborúban elesettek tiszteletére minden településnek kötelező emlékművet állítania.

A hősi halált halt katonák kultuszát elsősorban a katonaság szerette volna ápolni. A lakosság és a törvényhatóságok képviselői erről egy kicsit másképp gondolkodtak. Míg előbbi esetben az áldozatoknak monumentális emlékműveket kívántak emelni, mely előtt nagyszabású díszszemléket lehet majd tartani; utóbbiak az áldozatok emberi tartását és a saját (civil) közösségi értékeiket kívánták az emlékműveken megjeleníteni. Ez a dilemma a sokak által ismert és Veszprém város jelképévé vált Hősök Kapuja nevű műépítmény születése kapcsán is megfogalmazódott.

A terv szerint a m. kir. 31. honvéd gyalogezrednek és a m. kir. 7. honvéd tábori ágyús ezrednek állítottak volna emlékjelet a város legnagyobb közterén, ahol látványos és nagyszabású díszszemlét is lehet majd rendezni. A választás a Búzapiac térre esett, ma ez a Hotel környéke és a város teljesen beépített modern része. A város képviselői megszavazták az emlékmű költségvetési hozzájárulását és a városházán kiállították a mauzóleumszerű építmény gipszmodelljét, a pozsonyi műépítészek terveit. Ez azonban nem aratott osztatlan sikert és a háború elhúzódása miatt végül a költségek sem álltak rendelkezésre. Az emlékmű így csak terv maradt.