Az első helytörténeti kiállítást 1976-ban állították össze lelkes falubeliek a helyi iskolában azzal a céllal, hogy a falu tablókon leírt és ábrázolt története mellett bemutassák azokat a munkaeszközöket, bútorokat, ruhákat is, melyek a német ősök mindennapi életéhez tartoztak. Látva a nagy érdeklődést, állandó helyszínt kezdtek keresni az összegyűjtött anyagnak.

Ez az álom tíz év múlva teljesült, amikor a község vezetése a falu rendelkezésére bocsátott egy lakatlan házat a tájház kialakítására. Közös erővel, sok társadalmi munkával felújították és berendezték az épületet, és 1986. augusztus 19-én felavatták. Újabb tíz év elteltével tovább bővült a tájház: végében közösségi teret, mosdókat, konyhát, valamint színpadot és egy nyitott csűrt alakítottak ki. Az épület és a hozzá tartozó nagy telek számos német és egyéb települési rendezvénynek ad otthont.

A tájház utcai szobájában, a tisztaszobában egy parasztcsalád jellegzetes bútorai láthatók. A 19. és 20. század fordulójának divatja szerint a fal mellett két ágy áll feltornyozott dunyhákkal, madeira betétes párnákkal. Az ágyak előtt a bölcső, szemben a sarokpad és az asztal áll székekkel. Az ágyneműket, a terítőket és a férfikalapokat a széles, fiókos szekrényben, a sublótban tárolták, melyet terítővel takartak le, és tetejére kegytárgyak, gyertyatartók, fényképek kerültek díszítésül. A díszes kelengyeládában rendszerint férfiruhákat tartottak. A falakon az elmaradhatatlan háziáldásokat és a szentképeket helyezték el. A kiállítás ízelítőt ad Pilisszentiván egykori német népviseletéből is.

A konyhában és az apró kamrában 19. és 20. századbeli használati eszközök találhatóak, valamint egy cipészműhely megmaradt szerszámai, kellékei. A ritkábban használt eszközöket régebben a kamrában tartották: a négylábú fa krumplinyomót, a vajköpülőt, a faszenes vasalót, valamint a paradicsom és lekvár főzéséhez használatos nehéz, zománcozott öntöttvas lábosokat. Utóbbiakat most az elmaradhatatlan és elnyűhetetlen "sparherden" láthatják a betérők.