A múzeum a Magyar Lovaregylettel és a Nemzeti Lóverseny Kft.-vel közösen kívánja megünnepelni a magyar lóversenyzés jubileumát a Vajdahunyadvárban. A rendezvénysorozat konferenciát, filmvetítéseket, kiadványok megtekintését és kiállítást foglal magában.

Ez a kiállítás lesz az első Magyarországon, amely kifejezetten a lóversenyzéssel foglalkozik: bemutatja a lóversenyzés kezdetét és virágkorát - a "boldog békeidőkben". Kedvcsináló szándékkal ismerteti a galopp- és az ügetőversenyzést, valamint a versenyüzem működésének néhány érdekességét.

A lovak gyorsaságának összemérése minden bizonnyal egyidős magával a ló használattal. (Ennek nyomai a magyar néphagyományban - pl. a pünkösdi király választásban - a XIX. századig megtalálhatók.) Ám a modern lóversenyzés kezdetét csak az 1750-re tesszük, amikor Angliában megalakult a Jockey club, mely a korábban spontán szerveződött lóversenyeket rendezett, szabályozott és szervezett keretek közé fogta.

A modern, angol mintára szervezett lóversenyzés hazai története az 1800-as évek elején kezdődött. Hunyady József gróf ürményi birtokán, a Keszi síkon rendezték az első futtatásokat 1814 és 1821 között évente 1-2 alkalommal. Az ürményi futtatásokon nemcsak angol telivér, de erdélyi lovak is indultak.

Az első futtatásokat követő rendszeres magyarországi lóversenyzés megszervezése szinte egybe forrt Széchenyi István gróf nevével. A hazai lóversenyzés csúcsát Kincsem, a magyar csoda jelentette: ez a versenyló 54 versenyben indult és mind az 54 alkalommal győzött.