Az erdőgazdálkodás története azt a folyamatot jeleníti meg, ahogyan az ember az első erdőt irtó, erdőt hasznosító tevékenységétől eljutott a mai, többcélú erdőgazdálkodáshoz. Hazánkban ennek a történelmi folyamatnak a magyar honfoglalástól kezdődően vannak emlékei. Így a legeltetésnek, aztán a szántóföldi művelés érdekében végzett erdőirtásoknak, a bányászathoz, ércfeldolgozáshoz kapcsolódó kiterjedt erdőpusztításoknak, s ez utóbbiakhoz kötődő, első szabályozott erdőgazdálkodási műveleteknek.

A kiállításban azokra a sokakat foglalkoztató környezeti kérdésekre irányítják rá a látogatók figyelmét, melyek az egész emberiség és a Föld jövőjére hatással vannak, mint például a klímaváltozás, a beporzó rovarok számának drasztikus csökkenése vagy a vízszennyezés.

A tárlat nem egy szokványos agrártörténeti kiállítást jelenít meg, hanem bemutatja, hogy a művelési ág fejlődésén túl mit jelentett a Kárpát-medence népeinek az ókortól napjainkig a szőlő és a bor. Miért termelték, miért tisztelték hitvilágukban, vallásukban a szőlő- és boristeneket. Hétköznap- és az ünnepnapokon, milyen árut és megélhetést jelentett a szőlő és a bor egykor, és mit jelent ma.

A kiállítás a domesztikációs folyamatot a jégkori állapotok felrajzolásával kezdi, és a Kárpát-medencébe - az ún. Körös-kultúra népével - eljutó első háziállatok bemutatásával végzi. Áttekintést ad a háziasítás módszereiről, a háziállatok kialakulásának helyszíneiről, s a Kárpát-medence legfontosabb háziállatainak történetéről. A kiállítás végül a magyarországi archeozoológiai kutatás történetével ismerteti meg az érdeklődőket.