A vadászat aranykora Magyarországon című tárlat három teremben, három tematika mentén mutatja be az érdeklőknek a magyarországi vadászat legkiemelkedőbb és eredményekben leggazdagabb időszakát.

A kiállításban azokra a sokakat foglalkoztató környezeti kérdésekre irányítják rá a látogatók figyelmét, melyek az egész emberiség és a Föld jövőjére hatással vannak, mint például a klímaváltozás, a beporzó rovarok számának drasztikus csökkenése vagy a vízszennyezés.

A tárlat nem egy szokványos agrártörténeti kiállítást jelenít meg, hanem bemutatja, hogy a művelési ág fejlődésén túl mit jelentett a Kárpát-medence népeinek az ókortól napjainkig a szőlő és a bor. Miért termelték, miért tisztelték hitvilágukban, vallásukban a szőlő- és boristeneket. Hétköznap- és az ünnepnapokon, milyen árut és megélhetést jelentett a szőlő és a bor egykor, és mit jelent ma.

A magyar halászat múltja népünk eredetéig, az őshazáig nyúlik vissza. Számos régészeti emlék, nyelvészeti és összehasonlító néprajzi kutatás bizonyítja, hogy a legősibb halászati eszközök és módszerek még a finnugor őshazából valók. Fennmaradásukban és az új hazában való alkalmazkodásukban elsődleges szerepet játszott, hogy ezek a halászati eszközök és módszerek az itteni viszonyok között is beváltak.