A magyar halászat múltja népünk eredetéig, az őshazáig nyúlik vissza. Számos régészeti emlék, nyelvészeti és összehasonlító néprajzi kutatás bizonyítja, hogy a legősibb halászati eszközök és módszerek még a finnugor őshazából valók. Fennmaradásukban és az új hazában való alkalmazkodásukban elsődleges szerepet játszott, hogy ezek a halászati eszközök és módszerek az itteni viszonyok között is beváltak.

A kiállítás a magyar mezőgazdaság teljes történetét kívánja bemutatni az élelemtermelés kezdeteitől, vagyis az újkőkortól egészen napjainkig, az Európai Unióhoz való csatlakozásig. Ez hatalmas, mintegy 8000 éves fejlődést átfogó vállalkozás. 2005-ben a legrégebbi időszakok mezőgazdaságának történetét mutattuk be a magyar államalapításig.

A tárlat nem egy szokványos agrártörténeti kiállítást jelenít meg, hanem bemutatja, hogy a művelési ág fejlődésén túl mit jelentett a Kárpát-medence népeinek az ókortól napjainkig a szőlő és a bor. Miért termelték, miért tisztelték hitvilágukban, vallásukban a szőlő- és boristeneket. Hétköznap- és az ünnepnapokon, milyen árut és megélhetést jelentett a szőlő és a bor egykor, és mit jelent ma.

A kiállítás a hazai vadon élő növények néhány hasznosítási lehetőségét mutatja be. Többek között itt találhatjuk a táplálkozási, gyógyászati vagy éppen eszközkészítési céllal gyűjtötteket, továbbá a méhészet, a selyemhernyótenyésztés és a fűzvessző felhasználásának bemutatását. Ebben a kiállításban található az a földtörténeti áttekintés is, amelyben a növényvilág fejlődése követhető nyomon.

A vadászat aranykora Magyarországon című tárlat három teremben, három tematika mentén mutatja be az érdeklőknek a magyarországi vadászat legkiemelkedőbb és eredményekben leggazdagabb időszakát.

A kiállítás a domesztikációs folyamatot a jégkori állapotok felrajzolásával kezdi, és a Kárpát-medencébe - az ún. Körös-kultúra népével - eljutó első háziállatok bemutatásával végzi. Áttekintést ad a háziasítás módszereiről, a háziállatok kialakulásának helyszíneiről, s a Kárpát-medence legfontosabb háziállatainak történetéről. A kiállítás végül a magyarországi archeozoológiai kutatás történetével ismerteti meg az érdeklődőket.

Az erdőgazdálkodás története azt a folyamatot jeleníti meg, ahogyan az ember az első erdőt irtó, erdőt hasznosító tevékenységétől eljutott a mai, többcélú erdőgazdálkodáshoz. Hazánkban ennek a történelmi folyamatnak a magyar honfoglalástól kezdődően vannak emlékei. Így a legeltetésnek, aztán a szántóföldi művelés érdekében végzett erdőirtásoknak, a bányászathoz, ércfeldolgozáshoz kapcsolódó kiterjedt erdőpusztításoknak, s ez utóbbiakhoz kötődő, első szabályozott erdőgazdálkodási műveleteknek.

A kiállításban az érdeklődők játékos formában, interaktív elemek segítségével ismerhetik meg a magyar lóversenysport történetét, valamint a lótartással kapcsolatos gyakorlati tudnivalókat. A látogatók a tárlat megtekintése során közvetlenül, fizikai valóságukban tapinthatják meg a különféle használati tárgyakat. A kirakók, kérdés-felelet kvízek és feladványok a gyermekek és felnőttek számára egyaránt játékos ismeretszerzésre adnak lehetőséget.

A kiállításban azokra a sokakat foglalkoztató környezeti kérdésekre irányítják rá a látogatók figyelmét, melyek az egész emberiség és a Föld jövőjére hatással vannak, mint például a klímaváltozás, a beporzó rovarok számának drasztikus csökkenése vagy a vízszennyezés.

A magyar természetvédelem a XIX. században kezdődött, és már az első világháború előtt is ért el eredményeket. A két világháború közötti időszakban, különösen pedig az 1970-es években védelemre kijelölt területek közül jó néhány szerepel a kiállításban. A védett állatokat, növényeket és földtani értékeket fényképek, preparátumok és makettek szemléltetik.

Ezt a kiállítást a Vajdahunyadvár gótikus épületszárnyának emeletén találjuk, négy teremre tagozódva: fegyverterem, világrekord trófeák terme, nagyvadas terem, illetve a hozzá kapcsolódó képző- és iparművészeti kabinet.