A volt trinitárius kolostor templomának tégláig lecsupaszított falai inspirálták Türk Péter munkáját:

"A templom oldalából kivett alkotóelem, a tégla, ennek a hatalmas térnek az alapegysége. A belőle épített munka a templom szellemi arcából is örököl. A térben való mozgás, helyfoglalás, a helyek megjelölései, az építés lélektani és biológiai indítékai és hatásai végtelenül gazdagok és titokzatosak. A ház, az épület, az építés, az épülés, az alapelem, a tégla jelentéseit, szimbolikáját, a kultúra és a nyelv rendkívül sokrétűen használja és építi be."

(Türk Péter)


Türk Péter 1943-ban született. A 60-as években, főiskolásként absztrakt és új-expresszív képeket készített. A 70-es évektől geometrikus, majd konceptuális alkotásokat hoz létre, vizuális szemantikai-logikai vizsgálatokra specializálja magát. Fotókkal dolgozik, foto-montázsokat készít, a fotogram technikát is használja. A szem mozgásának tudományos vizsgálata új képalkotási módszerekre inspirálja, pszichogramoknak és fenoméneknek nevezi új sorozatait.

Súlyos szembetegségéből felépülve, a kereszténység felé fordul, az isteni bizonyosság keresése határozza meg művészetét. A 90-es években készült sorozatai - Kenyér, Víz, "Forró vágyam árnyékában ülni" és a Szomjúságvirágok - is a fény-árnyék, sötét-világos, pozitív-negatív, látható és láthatatlan ellentétére épül.

1968 óta állít ki. Számos csoportos kiállításon szerepelt, Magyarországon kívül Ausztriában, Németországban, Hollandiában. Egyéni kiállítása volt már a Kiscelli Múzeumban is 1996-ban. Művei a hazai közgyűjteményekben (Ludwig Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria, Fővárosi Képtár) megtalálhatóak.