A gyógyszertárat a két világháború közötti időszakban tulajdonosáról és üzemeltetőjéről Solcz (1943-tól Szepesváry) Gábor okleveles patikus neve után Solcz patikának emlegette a lakosság. Solcz Gábor 1886-ban született Komádiban és Karcagon hunyt el 1967-ben. 1907-ben szerzett gyógyszerészi oklevelet a Budapesti Tudományegyetemen. Ezt követően 1908. október 10. és 1910. május 31. között édesapja gyógyszertárában dolgozott, mint okleveles segéd. Időközben, a különféle magánpatikákban eltöltött idő alatt 1909-ben megszerezte a "gyógyszerész-mester" fokozatot. 1909. október 14-én, Nagyváradon kelt az az alispáni igazolás, hogy 1907-ben szerzett oklevele "gyógyszertár nyithatására, vagy önálló vezetésére érvényesnek tekinthető".

Minden bizonnyal ezt követően alapította meg önálló gyógyszertárát Karcagon. A Széchenyi patika sugárúti épületét az Amerikából hazatért Hanis családtól bérelte. 1927-ben önálló lakóházat vásárolt, de a patikabérleményt, amelyet ő szerelt fel megfelelő bútorokkal és gyógyszerészi műszerekkel, felszerelési tárgyakkal - továbbra is fenntartotta. Gyógyszerészi hozzáértését, felkészültségét mutatja, hogy 1924-ben a Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1926-ban a Magyar Gyógyszerészettudományi Társulat választotta rendes tagjává. A saját alapítású és tulajdonú gyógyszertárat 1949-ben államosították. Solcz Gábor Hatvan évig dolgozott a gyógyszerészetben, munkásságát 1967-ben Gyémántoklevéllel ismerték el.

Az államosított patika berendezéseinek nagy részét még az eredeti tulajdonos készíttette, láthatóan patikai célokra, a helyiség adta lehetőségeknek megfelelően. A patika bútorzata pácolt tölgyfából készült, és teljes egészében fennmaradt csakúgy, mint a régi felszerelési tárgyak és eszközök nagy része is. Minden valószínűség szerint a 20. század elejéről, közepéről származnak a kiállított vegyszertartó tégelyek, melyek egy része porcelánból, más része üvegből, de fából is készült. Eredeti még a pult, a patikamérleg, s a falon látható képek, amelyek különféle gyógynövényeket ábrázolnak. Ez mutatja azt, hogy még a modernebb kor gyógyszerészének is járatosnak kellett lennie a szakmájába vágó botanikai ismeretekben éppúgy, mint a kémiában.

Az orvostörténeti gyűjtemény darabjai a Kátai Gábor Kórház ajándékaként kerültek ide, jó részük az 1960-as évek elejének kézi, illetve elektronikus műszerei. Összeállításuk meglehetősen színes, hiszen láthatunk itt inkubátort, EKG készüléket, oscillométert, szemnyomásmérőt, sterilizáló berendezést, nőgyógyászati vizsgálóasztalt, több fecskendőt és más vizsgálati vagy műtéti eszközt is.

Elek György: Adalékok a karcagi patikák és egészségügy történetéhez)