Egert a magyar közgondolkodás elsősorban mint nemzeti történelmünk dicsőséges küzdelmének színhelyét tartja számon, Eger vára védőinek, az Európát fenyegető törökökön aratott 1552-es győzelmére emlékezve. A város történelme hosszú ideig összefonódott a váréval, s csak a 18. század elején függetlenedett attól, miután a török kiűzésével a vár elvesztette katonai stratégiai jelentőségét. Ekkor indult meg a város fejlődése és polgárosodása, mely a magyarországi folyamatoknak megfelelően "a felemelő 19. században" teljesedett ki, majd folytatódott a 20. században is.

Kiállításunkon ennek a folyamatnak néhány állomását jelenítjük meg a Dobó István Vármúzeum történeti-, képzőművészeti- és néprajzi szakgyűjteményeinek legszebb műtárgyai segítségével. Tematikus egységekben tekinthetőek meg azok a fontos toposzok, melyek reprezentálják Eger fejlődését; a szőlő- és borkultúra továbbélését, a fertálymesterség "intézményét", Eger művészi értékeinek gyarapodását, művészetpártoló püspökeinek és 1804-től érsekeinek a tevékenységét, a céhek és a kézművesség virágzását, majd az iparosodás és az egyesületi élet megerősödését, az urbanizáció hatásait, a belvárosban és a hóstyákon lakók életkörülményeinek változását, a művelődés és a szórakozás megjelenését.

A kiállításon bemutatott tárgyak, dokumentumok azt az üzenetet adják át a látogatóknak, hogy a város, s annak lakossága élni tudott a felemelkedés lehetőségével és Eger polgárai a 19. században is rendelkeztek a hazafiság, az együttműködés, a szabadságvágy nagyszerű érzésével és a város elindulhatott a polgárosodás és iparosodás útján, tovább gyarapodott művészi és művelődéstörténeti értékekkel.

Ezt erősíti Kossuth Lajosnak 1849. március 31-én Egerben, a tömegekhez intézett beszéde, melyben meghatottan jelentette ki: Itt nem hirdetni, itt csak tanulni lehet a hazafiságot!