Réti Zoltán (1923-) Nógrádban született, itt él és alkot mindmáig. Noha nemzetközi sikerei is voltak, sohasem vágyott máshová. A nógrádi táj és ember megörökítését vállalta fő feladatának, méghozzá főként az akvarell műfajában, ami tökéletesen illett ahhoz az érzelmi töltéshez, amellyel témáihoz viszonyult. Művei számos egyéni és csoportos hazai és külföldi kiállításon szerepeltek; jelentős szerepe volt abban, hogy az akvarell - lenézett, vázlatos ábrázolásnak tekintett technikából - újra közkedveltté vált.

Mindig is ambicionálta, hogy a múzsák testvériségének szellemében a társművészetekben is dolgozzon. Évtizedekig volt a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Zeneiskola művésztanára és igazgatója; két kiadásban is megjelent monográfiát írt az iskola elfeledett névadójáról.

Mindig is ambicionálta a nógrádi írók és költők műveinek megjelenítését. Nem egyszerűen szöveghelyek illusztrálását végzi, hanem a költői világ megismerése és birtokba vétele után (erre olykor esztendőket szán) a maga képzőművészeti formakincsével újrateremti az irodalmi műveket. Mikszáth Kálmán, Komjáthy Jenő és legutóbb Balassi Bálint mellett folyamatosan foglalkoztatták Madách Imre alkotásai. Az ember tragédiájához készült lapjai két kiadásban is megjelentek, a nógrádi tájba visszaálmodott madáchi látomások az irodalomtörténészeket is megihlették.

A Mózes megjelenítésével kb. húsz esztendővel ezelőtt kezdett foglalkozni. A sorozat elsőnek elkészült 16 lapja 1988-ban a Nemzeti Színház kiállításán szerepelt, amikor az a dráma ősbemutatójának centenáriumát ünnepelte. Hogy ezúttal sem alkalmi nekibuzdulásról volt és van szó, bizonyítja, hogy azóta további 10 lap készült el, így a teljes sorozat 28 lapból áll. Itt új feladat jelentkezett: az akvarell-technikával biblikus-fenséges témát kellett ábrázolnia, a zsidó-magyar sorsközösség gondolatával, a vér és tűz történelmének jegyében.

Réti Zoltán sorozata a dráma és a téma nagyigényű, egyetlen komoly jelenkori feldolgozása.

Dr. Kerényi Ferenc irodalomtörténész