Kiállításunk célja bemutatni az egyetlen azonnali sikerrel járó nemzeti szabadságharcunk fejedelmét, származását, kötődését a hajdúsági, a bihari, a partiumi és az erdélyi tájhoz - hazánk e mostohább sorsú feléhez - rámutatva, hogy a nemzet és a vallás ügye mellett mélyen elkötelezett egyénisége nélkül a magyar történelem e sorsfordító és nehéz időszaka, a mérhetetlen pusztulást hozó 15 éves háború kora (1591-1606) a magyarságra nézve sokkal súlyosabb következményekkel is járhatott volna. Az általa vezetett szabadságharc a vallásszabadság és a nemzeti-rendi jogok tiszteletére tanította a Habsburgokat.

Ahogyan politikai végrendeletében írja: "Szívem örvend rajta és Istennek érette nagy hálákat adok, hogy én az országot, mint édes hazámat, most mindenféle ellenségtől megszabadult állapotban hagyhatom." Mindez istenáldotta politikai és katonai tehetségének is köszönhető, amely a család, valamint a fejedelmi rokonság révén bontakozhatott ki, s amely sokáig Fráter György örökségét felvállalva az ország egyesítését tűzte ki célként. Hadvezéri és politikai tehetsége már ekkor kétségtelen volt.

Politikai nézeteit 1603-1604-ben változtatta meg, amikor kiderült, hogy a Prágában székelő Habsburg-házi magyar király képtelen a török kiverésére és az ország egyesítésére, sőt a megmaradt országrészek védelmére sem. Az általa indított felkelés sikerét Bocskai és a hajdúk szövetsége biztosította, amely e tájon, Nagykereki sikeres védelmében és az álmosdi csatában hozta meg első gyümölcseit, s amely a szabadságharccá érett felkelés során döntőnek bizonyult. A katonai sikerek politikai eredménnyel jártak, s az erdélyi rendek 1605. február 21-én Nyárádszeredában Erdély, majd a magyar rendek 1605. április 4-én - Szerencsen - Magyarország fejedelmévé választották.

1606 nyarán olyan békét kötött a magyar királlyal, amely magyarországi híveinek rendi előjogait és protestáns vallásgyakorlatuk elismerését biztosította. Döntő szerepe volt a magyar király és a török szultán között létrejött, a tizenöt éves háborút lezáró zsitvatoroki béke megkötésében is.

A hajdúvitézeket több kiváltságlevélben földdel és nemesi szabadságjogokkal ruházta fel, beépítve őket a társadalom természetes szövetébe, nem feledkezve el ősi birtoka, Kismarja kiváltságolásáról sem. Az általa különleges jogokkal felemelt hajdúvárosok, majd a megszerveződő hajdúkerületi törvényhatóság, később Hajdú megye, valamint Bihar mindig hűségesen őrizte, s máig elevenen ápolja nagy szülötte, jótevője emlékét, a nagy magyarok között is kiemelkedő Bocskai István alakját és politikai örökségét.