A szegedi Csilllagbörtön bitófáját is megtekinthetik a látogatók az Emlékpont szombaton nyíló új időszaki kiállításán. A Rákosi börtönei című tárlat nemcsak az ötvenes évek börtöneinek és internálótáborainak világát idézi meg, hanem bemutatja azt zárkát is, ahol maga Rákosi Mátyás 1930-tól raboskodott: a későbbi diktátor bábúja a kiállítás egyik sarkában egy vaságyon ülve várja Szovjetunióba történő kiadatását.

A 20. század legsötétebb időszaka volt az az évtized, amelyet Rákosi Mátyás neve fémjelez. Már 1945-től kezdődően megteltek az ország börtönei, internáló-, és kényszermunkatáborai politikai foglyokkal, majd a kiépülő kommunista diktatúra börtönné változtatta az egész országot. A kiállítás középpontjában egy rekonstruált zárka található, részben eredeti, a szegedi Csillagból származó tárgyakkal, zárkaajtóval, vasággyal és "stokival". A Rákosi-diktatúrában politikai okokból kivégzettekre egy eredeti bitófa emlékeztet.

A tárlat nem csak az ötvenes évek büntetés-végrehajtásáról ad (egy korántsem teljes) körképet, hanem a cím kétértelműségének megfelelően felidézi azt is, ahogy Rákosi Mátyás a Csillagbörtönben raboskodott a harmincas években. Az előbb 8 és fél évnyi, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Rákosi kivételesen jó elbánásban részesült a Csillagban. Zárkája egész nap nyitva volt, szabadon járkált írnoki helye és a cella között. Időnként a politikai foglyokkal párttaggyűlést tartott, és frakciózás címén kizárta azokat, akik kifogásolni merték, hogy a többiektől eltérően a csomagját nem osztotta meg a rabtársai között. Feltűnően sok pénze volt, és ügyvédje útján állandó kapcsolatban volt Moszkvában lévő rokonaival. Rákosi 1940 október végén egy államközi megállapodás értelmében a Szovjetunióba távozhatott, majd 1945 január végén tért vissza Magyarországra.