A kiállítás Kocsis Csaba részéről tisztelgés a példakép, Körmendi Lajos (1946-2005) író, költő, újságíró emléke előtt. Körmendi a Nagykunság szerelmeseként 1981-ben azért adta első kötetének ezt a címet, mert utalni kívánt arra, amikor a történelmet egyetlen centrumból szemlélték és írták. Mindaz, ami azon a bizonyos centrumon kívül volt, az a barbárok földje. Rómából másként látszott minden mint ahogyan azt a távoli földön élők érzékelték. Mert Róma is más, és Barbaricum is más. Más hagyomány, más kultúra. De vajon alábbvaló-e? - merül fel a kérdés minden ilyen esetben.

Kocsis Csaba szereti a képeken látható tárgyat, személyt, tájat szokatlan, majdnem természetellenes, de épp ez által figyelmet keltő megvilágításba helyezni. A bakonszegi kostemető fotói, a mai kor épületei, a korpuszok vagy a szokatlan nézőpontból készült csendéletek meghökkentő színei, vibráló kontrasztjai lenyűgözik a nézőt. Valami ősi, talán szakrális erő sugárzik át a képeken. Régmúlt idők emléke, lidérces titokzatosság dereng.

Lehet, hogy a ködbe vesző múlt misztikusnak tűnő pillanatai ezek, hisz a fotók segítségével egy olyan világba lépünk, egy olyan tájon járunk, amely látszólag más mint amit látunk, vagy ismerni vélünk. Közben az a benyomásunk támad, hogy a fotók tárgya mindig csak ürügy, hogy valami olyannal találkozzunk, amely a táj lelkét mutatja.

Kocsis Csaba a leghétköznapibb tárgyakat is igen éles kontrasztba helyezi. A képek saját környezetünkből vétettek, így a földhöz kötik a nézőt. Rácsodálkozhatunk saját világunkra is.