A Rozsnyói Metercia a gömöri bányászat történetét hivatott bemutatni a nagyközönség és a szakma részére. A Szepes-Gömöri Érchegység déli nyúlványai gazdag ércelőfordulásaikkal alapozták meg a gömöri bányászat kialakulását, amely évszázadokon keresztül meghatározta a környékbeli települések fejlődését.

Rozsnyót mint régi bányahelyet először III. András király birtokadományozási okiratában említik Rosnoubana néven. A 11. és a 13. században Thüringiából, Sziléziából és Szászország területéről német bányászok vándoroltak be az iparág fellendítésére. A céhszerű bányász közösség vallási alapokon működő testvéri egyletet hozott létre. A jótékonykodási, önsegélyező szervezethez a kis- és törpevállalkozókon kívül vagyontalan, bérmunkában dolgozó bányászok is csatlakoztak.

A páratlan, dokumentatív értékű alkotást Szent Anna harmadmagával, vagy ennek rövidített latinos változatával Metercia néven említi mind a művészettörténet, mind a bányászattörténeti szakirodalom. A táblaképet valószínűleg a fentebb említett vallásos társulat festette fogadalmi ajándékként a rozsnyói egyház javára. Az L. A. monogram mögé rejtőző ismeretlen művész törekvése a Szentháromság dicsőítése és ennek hátterében a bányász-kohászmunka megörökítése volt.

A Rozsnyói Bányászati Múzeum kurátorai készítették elő a vas feldolgozását, megmunkálását bemutató kiállítást, amely "Az öntvény varázsa" címmel kerül bemutatásra a múzeum átriumában.

A Szlovák érchegység vasércbányászata a 13. században kezdett fellendülni. A völgyekben a 14. sz. elején, kihasználva a vízi energiát, olvasztókemencék és vasfeldolgozó hámorok létesültek. Írásbeli adat először 1344-ben Csetneken említ hámort, majd a Rimavica, a Csetnek és a Sajó folyók völgyei és mellékágai váltak a régió legjelentősebb vasgyártó központjaivá. A kemencék majd ötszáz évig üzemeltek, és a bennük gyártott vassal egész Magyarországot ellátták.