Amphytrion, a thébai hadvezér és felesége, Alkméné fülig szerelmesek egymásba. De mi történik, ha a háborúból hazatérő férjet azzal fogadja párás tekintetű asszonya, hogy az elmúlt éjszaka volt élete legcsodálatosabb együttléte – Amphytrionnal.

Hogy kivel? A kérdés jogosnak tűnik, hiszen Amphytrion hónapok óta nem járt otthon. Alkméné viszont a hűség mintaképe, meg van róla győződve, hogy Amphytrionnal töltötte az éjszakát. Vagy legalábbis olyasvalakivel, aki a megszólalásig hasonlít rá... Akkor ez megcsalás? Minden, ami biztosnak tűnt, egy csapásra bizonytalanná válik. Ez van, ha egy isten szemet vet egy földi asszonyra. Trükközik, csal és hazudik a szerelemért. Nahát, egészen mint egy ember.

Heinrich von Kleist pergő tempójú vígjátékában lehetetlen helyzetbe kerül isten és ember, komikus helyzetek során igyekszik bizonygatni ki-ki a maga igazát, és közben akaratlan is rákényszerül, hogy számot vessen önmagával.