Tagadni nem lehet, hogy csak azt művelhetjük tökéletes ügyességgel, amit mesterség s nem időtöltésképpen űzünk. Ismerje meg tehát ki-ki, mi az ő mestersége, s tiszte, ha valamiben felsőbbséget vágy elérni, fejtse ki azt tehetsége szerint...

Széchenyi István


A Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a "magyar vitézség örökös dicsőítésére szolgáló kincsesház" a fenti Széchenyi-útravaló szellemében ez idáig is sok kitűnő tehetségű hadtudóst - hadtörténészt, muzeológust, levéltárost, hadi könyvtárost, hadi térképészt, numizmatikust, hadisírszakértőt - adott a hazának, ezért szent kötelességünk emlékük megőrzése és az Intézmény megtartása, mert ilyen csak egy van Európában. Katonamúltunk és honvédelmünk őrzője, amely sok-sok próbálkozás ellenére csak 1918 novemberében, több mint 90 évvel ezelőtt alakulhatott meg. Ez idő alatt Európa egyik legrangosabb intézményévé, a magyar tudományos és kulturális élet fellegvárává nőtte ki magát és híven szolgálta és szolgálja a magyar katonai-hadtörténeti, nemzeti múlt feltárását, kutatását, a tárgyi és írásos emlékek megőrzését és azok bemutatását itthon és külföldön egyaránt.

A Ferdinánd, majd Nándor Laktanyából átalakított épület mindmáig megőrizte katonás jellegét, így a Hadtörténeti Intézet és Múzeum objektuma is a magyar történelem sorsfordító eseményeinek helyszíne. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum a budai Várnegyed északnyugati sarkán, a Kapisztrán tér, Tóth Árpád sétány (Bástya sétány), a Prímás bástya és a Budavári Önkormányzat épülete által körülhatárolt területen fekszik, a Vérmező és a Déli pályaudvar felől is jól láthatóan a város fölé emelkedve hívogatja a látogatókat.

Az 1918 novemberében kitűzött alapcélok teljesítése számunkra mai napig érvényes parancs, azaz a hadtudomány töretlen szolgálata, nemzetünk mérhetetlenül gazdag hadtörténelmének hiteles feltárása és bemutatása, sikerek és kudarcok, szervezeti átalakulások és átalakítások véget nem érő körforgása közepette. A változások között a legfontosabb területen sikerült mégis állandóságot biztosítani az itt dolgozó szakembereknek. A nagy hírű európai hadtörténeti intézetek és hadtörténeti múzeumok mintájára katonai intézményként működhetett mindvégig, ez hosszú távú stabilitást és identitást, zavarmentes létezést és garantált jövőt biztosított számunkra. A Hadtörténeti Múzeum, az egykori Hadimúzeum mindvégig a Honvédelmi Minisztérium "sarkcsillaga" volt, amely 90 éves múltjával segíti, neveli, tanítja, oktatja a jövő katonáit, de kiállításaival, hagyományőrző bemutatóival egyben figyelmeztet is: "Múlt nélkül nincs jövő!" és "Aki nem tud emlékezni a múltra, arra van átkozva, hogy megismételje azt" (George Santayana).

Ma bátran kijelenthetjük, hogy amit vitéz Aggházy Kamil ezredes és Gabányi János címzetes vezérőrnagy, mint alapítók megálmodtak, megvalósult. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum múltja és jelene, rendszereken és korszakokon átívelő munkássága a záloga a következő évtizedeknek, hogy töretlen lendülettel képviselje a magyarságot, a hadi tradícióinkat a sokszínű összeurópai kultúrpalettán.

A kor igényeinek megfelelően, folyamatosan megújulva kívánunk emlékezni a hadtörténelem jeles napjaira és emlékeztetni a felnövekvő generációkat a magyar katonák hazaszeretetére, hősi tetteire.