Kultusz és kultúra nem csak etimológiailag tartozik a legszorosabban össze. Elég csak a Budavári Főtemplom történetére nézni ahhoz, hogy meggyőződjünk róla: a liturgia, tágabb értelemben az Istenben való hit törvényszerűen kultúrát építő és fenntartó világ. Ha a hit teremtette kultúrára tekintünk, a templom egész életét ide sorolhatnánk. A templom gyűjteménye értelemszerűen csak a képző- és iparművészet területén érzékeltetheti, hogy az idők folyamán mi minden született és fejlődött itt, mintegy kibontva és tükrözve a katolikus liturgia gazdagságát.

Az Isten tiszteletéhez a legjobbat, legszebbet adni minden kor kereszténye számára lelkiismereti parancs volt. A Nagyboldogasszony budavári főtemploma is számos kitűnő ötvöstárgy és ékes ruhadarab birtokosává lett, elsősorban királyi és főúri adományozás révén. Ezek a tárgyak liturgikus használatra készültek és ott is "élnek" igazán. De természetes, hogy megóvásuk és bemutatásuk fontossága miatt napjainkra múzeumi tárgyakká váltak. Kiállításunk célja azonban ma is változatlan: a hit kultúrateremtő erejének bemutatása.

A II. világháború után lassan újjáépülő templomban Tóth János plébános 1966-ban alapította meg az Egyházművészeti Gyűjteményt - közkeletű nevén a templom múzeumát - amelynek kiállítását az épület oldalsó helyiségeiben, kápolnáiban, oratóriumában és karzatfolyosóján helyezte el. Ez az intézmény lett három évtizedre a templom fenntartásának alapja. Létrejöttével a becses használati tárgyak múzeumi darabbá változtak, bár a kiemelkedő ünnepeken egyet-egyet ma is használatba vesznek közülük.

A középkorban igen gazdag templom kincseiből mára semmi sem maradt, mivel a "felvilágosult" kalapos király, II. József 1785-ben a templom teljes középkori felszerelését elkótyavetyéltette. A nagy múltú templom így ma többségében barokk tárgyakkal rendelkezik, amelyeket a XVIII. század közepétől adományként kapott.

A templom múzeuma az elmúlt évtizedekben természetesen saját beszerzésekkel, adományokkal, illetve letétekkel is gazdagodott. Ilyenek a barokk kor előtti kelyhek és miseruhák, köztük egy XV. századi casula, hátán bőrből domborított Krisztussal, valamint egy vele egykorú hímzett miseruhakereszt a Föltámadott ábrázolásával. A későbbi anyag is bővült, becses szerzemény a XVII. századi, gazdagon festett bőr miseruha, valamint Szent Simeon zárai ezüstszarkofágjának, XIV. századi ötvösségünk remekének XIX. századi másolata.

A gyűjtemény folyamatosan küszködik a hely szűkösségével, de igyekszik minél teljesebb képet rajzolni a látogatók előtt a templom történetéről. Ennek a törekvésnek jegyében készült el már a hatvanas években a Szent Korona és a koronázási jelvények másolata. Akkoriban ez különös fontossággal bírt, hiszen a Szent Koronát csak 1978-ban adta vissza az Egyesült Államok kormánya, amely 1945. óta hadizsákmányként kezelte azt. 1978-ig e másolathoz hozták el gyermekeiket és unokáikat azok, akik fontosnak érezték a Koronához fűződő évezredes, egyedülálló hagyományt.