Csupor Zoltán Mihály katolikus pap 1954-ben került a székesfehérvári egyházmegye legkisebb plébániájára, Tordasra. A kis falu világhírű szülötte, Sajnovics János csillagász és nyelvész életműve felkeltette érdeklődését. Gyűjtőszenvedélye azonban hamarosan átcsapott a témán, s évtizedek alatt páratlanul értékes és sok technikatörténeti, néprajzi, iparművészeti, levéltári tárggyal gyarapította kis "múzeumát".

Életjáradéki szerződést kötött Gödöllő városával, melynek értelmében gyűjteménye halálával a Gödöllői Városi Múzeumra száll. Csupor Zoltán Mihály plébános és érseki tanácsos, Tordas díszpolgára 1995-ben adta vissza lelkét a teremtőjének. Azóta a Gödöllői Városi Múzeumba került magángyűjteménye, melynek legszebb és legértékesebb darabjaiból készült a kiállítás.

Hagyatékának különösen gazdag részét képezi az ereklye-gyűjtemény. Az ereklyék eredete a keresztény üldözések korára nyúlik vissza: ekkoriban a vértanúk sírja felett miséztek, majd szokássá vált, hogy a szentek ereklyéit a templomok oltárába helyezzék. A hívek gyakran nyakba akasztva is viselték ezeket.

Az értékes bútor- és XVII-XVIII. századi térképgyűjtemény mellett több jelentős személyiséghez kötődő relikvia is meg tekinthető a kiállításon. Tárlóban látható Jókai Mór kézírása, Erzsébet királyné övcsatja, Deák Ferenc pipája, Andrássy Gyula miniszterelnök márvány tintatartója. Értékes és látványos az 1890-ből származó, vajszínű atlaszselyemből készült báli ruha. A hagyomány szerint aranyos hímzése régebbről származik: Erzsébet királyné nővérének - Ilonának - ruháját ékesítette az 1867. évi koronázási ünnepségen.

1769. júniusában a Vénusz elhaladt a Nap korongja előtt, s ezt a csillagászati jelenséget a Dánia fennhatósága alatt álló Vardön, az északi sarkhoz legközelebbi helyen kiépített csillagvizsgáló állomáson lehetett legjobban megfigyelni. Sajnovics János jezsuita szerzetes - tudós tanárával, Hell Miksával - eljutott e távoli helyre, s nyomon követte az égi jelenséget. Hell ösztönzésére Sajnovics a helyszínen a lapp nyelv behatóbb megfigyelésével kezdett foglalkozni. A Demonstratio idioma Ungarorum et Lapponum idem esse című könyvével a magyar-finnugor nyelvrokonság kutatását alapozta meg. A gyűjteményben látható a könyv első, koppenhágai (1770) ill. nagyszombati kiadása.

(Szöveg: Lábadi Károly)