Gombosi György modern magyar rajzgyűjteményét 2016-ban vásárolta meg a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria a művészettörténész családjától. Az elmúlt évtizedekben a két világháború között létrejött jelentős rajzgyűjtemények közül Bedő Rudolf és Radnai Béla kollekciója részben, Frankl Sándoré pedig teljes egészében a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe került. A Gombosi-hagyaték múzeumi megszerzése is ennek a gyűjteménygyarapítási politikának egy jelentős eseménye. A Rippl-Rónaitól Vajdáig című kiállításunkon a 20. század első felének rajzművészetét jól reprezentáló nyolcvandarabos anyagot mutatunk be Gombosi György gyűjteményéből.

Gombosi György (1904–1945) a 20. századi művészettörténet-írás egyik legjelentősebb személyisége, kutatási területe elsősorban a középkori és reneszánsz itáliai művészet volt. 1934-ben kötött házasságot Beck Ö. Fülöp szobrászművész lányával, Beck Judit festőművésszel, ettől kezdve kísérte figyelemmel a kortárs művészeti törekvéseket, s lett elmaradhatatlan látogatója a budapesti művészeti galériák változatos, gazdag anyagot felvonultató kiállításainak.

A szűkebb baráti körébe tartozó művészek vendégeként, a velük való beszélgetések során mindig elő-előkerültek a legfrissebb vázlatok, skiccek, vagy akár az önálló igénnyel készült grafikai lapok. Gombosi vásárlásaival az anyagi segítségre szoruló alkotók vagy örököseik helyzetén is segíteni kívánt. Másrészt a művészek sokszor adták ajándékba is alkotásaikat, néhányan személyes jellegű dedikációkkal látták el a lapokat.

Gombosi tervszerűen gyűjtötte a rajzművészet alkotásait. A századfordulótól kezdve a második világháborúig terjedő időszak csaknem valamennyi jelentősebb művészének a rajzait megtaláljuk gyűjteményében, a lapok műfajukat és technikájukat tekintve is igen változatosak. Az önálló igénnyel készített alkotások mellett többségben vannak a tanulmányok, vázlatrajzok és skiccek, a nagyobb szabású kompozíciók előtanulmányai. Az ábrázolás tárgya szerint az anyag legnagyobb része akttanulmány és alakvázlat, kevesebb az önarckép és a portré, ritkábbak a vegyes kompozíciók és tájtanulmányok. A kollekcióban a festő-rajzolók közül kiemelt helyet kaptak Berény Róbert, Derkovits Gyula, Dési Huber István, Hincz Gyula, Kernstok Károly, Kmetty János, Perlrott-Csaba Vilmos, Rippl-Rónai József és Uitz Béla alkotásai. A gyűjtemény különleges csoportja a szobrászrajzok igen gazdag és izgalmas sorozata, részben a Beck család tagjainak a munkáiból válogatva, és ezeket kiegészítve Bokros Birman Dezső, Ferenczy Béni, Medgyessy Ferenc és Vedres Márk, a legfiatalabbak közül Csorba Géza, Gádor István, Mészáros László, Schaár Erzsébet és Vilt Tibor alkotásaival. A történeti áttekintés mellett Gombosi arra is törekedett, hogy az anyag jól reprezentálja a rajzművészet műfaji gazdagságát és változatosságát. Csaknem minden technikára találunk példát: ceruza- és tusrajzokat, szénnel vagy krétával készített lapokat, tussal és diópáccal készült ecsetrajzokat, valamint néhány akvarellel gazdagított munkát is. Anyagának válogatott kollekcióját közlésre is előkészítette, ezek a rajzok több más fontos grafikai gyűjtemény darabjainak társaságában 1945-ben, az Új magyar rajzművészet. Rippl-Rónaitól a Nyolcakig című kötetben jelentek meg.