Kortárs művek a természet tükrében a világ minden tájáról. A művek inspirációja és kerete a természet, a földön – és földben – létező élet, a folytonosan egymásra ható kapcsolatot ember és környezete között. Ez az összefüggés a kiállítás elgondolkodtató üzenete.

A művészettörténet határai időnként, szükségszerűen, elmosódnak. Bármennyire is ősi jelenség a természetművészet (lásd például: Stonehenge), a kultúra vélt önállósulásával saját nevet kap, mint az általános képzőművészet egyik nagy ága, és mint ilyen, összefügg az alkotást önmagában hordozó test- és környezetművészettel, miközben nyitott más gondolatok felé is. Leghétköznapibb jeleink, mint például a spirál vagy a hatszög, a tág értelemben vett természettől kölcsönzött alakzatok.

Vajon tudományos fogalmaink okozzák azt az évszázados bezártságot, amely csak a természetbe történt kivonulások révén nyílt meg a művészetekben, legutóbb a 20. század közepén? És vajon művészet-e az, amely nem zárja önmagába – kontextusaival együtt – az egész világot?

A természet a természetművészet révén csak ideig-óráig gazdagodik (a „túlnépesedéstől” ezért nem kell tartani), a művek elenyésznek benne, igaz, közben születnek újabbak és újabbak a régiek helyébe. Meghozza-e a természettel való foglalkozás azt az élet-bizalmat, mely elfogadja a múlandóságot és az ebben rejlő végtelenséget? A természetet egyetemességében tekintve képesek vagyunk-e egy-egy „fohász” vagy patakpartdíszítés megismétlésére? Az elfeledett rítusok, a természet archeológiáját gyakorló vagy természetvizsgáló tudományok és a humaniórák széles köre szerint igen, hiszen a természet is ezt teszi.

A kiállításon Angliából, Brazíliából, Chiléből, Mexikóból, az USÁ-ból, Németországból, Belgiumból, Finnországból, Japánból, Iránból, Izlandról, Lengyelországból, Svájcból, Csehországból, Ausztriából, Horvátországból, Spanyolországból, Új-Zélandról és Indonéziából érkezett művészek állítanak ki együtt, sokan közülük itt Budapesten hozzák létre művüket. A magyar vagy a környező és távoli tájakról érkezett művek legfeljebb a geológiai, regionális eltérések miatt különböznek ‒ a természet alakulását megértő és azt kiegészítő alkotások a kultúrák szövetébe illeszkedve szövik össze az emberit a természetivel. A kiállítás több egységre tagolódik. A „Kis gesztusok” című termekben a nemzetközi és a magyar kortárs természetművészet fontos alkotásait mutatjuk be, a „Természetszövetség” a hazai előzményekre tekint vissza; míg Ökoavantgárd a címe annak az izgalmas iráni blokknak, amely a művészet és az élő környezet mai kapcsolatával foglalkozik. Vendégeink közül nem egy világszerte ismert, a belga Bob Verschueren vagy a német Nils-Udo mára klasszikussá vált természetművészetét a magyar közönség is ismeri korábbi kiállításokról.

A Műcsarnok falain kívül ugyan, de a kiállítás szerves részét képezi a Gödöllői Iparművészeti Műhely kertjében látható több természetmű is, valamint a nádasdladányi Nádasdy-kastély parkjában található Növekvő hajó című munka Alois Lindenbauertől.