A kiállítás a 19. és a 20. század fordulójától a II. világháború kitöréséig szeretné bemutatni a paraszti és a polgári világ tisztálkodási szokásait és ezen keresztül a szépségről, ápoltságról alkotott fogalmait.

A bemutatott tárgyak két, időben azonos, de egymással gyakran ellentétes felfogású, szokásrendszerű területet mutatnak be. A használati eszközök, népdalszövegek, hirdetések tárják fel előttünk e mára letűnt kort, melynek célja egy volt a maival: ápoltságunkkal, szépségünkkel jó benyomást tenni környezetünkre. Mi volt szép akkor és mi volt elítélendő?

A kiállítást szemlélve a látogató maga is eltöprenghet ezen a kérdésen, amikor látja, hogy a festett arcú, „szagosított" hölgy a falun élők szemében kétes erkölcsű személy volt, miközben tehetősebb dámák pedig semmi pénzért nem használtak volna olcsó kölnit. Az eltérő értékek és normák megismerése és összehasonlítása izgalmas kérdés, melynek megismerésével kívánjuk gazdagítani kedves Látogatóinkat. A kiállítás különlegessége Dankó Pista „nótakirály" feleségének, Joó Ilonkának a fésülködő asztala, melyet először láthat a nagyközönség.