Ismert képsorok vallomássá meztelenednek, nyugtalanító telefoncsörgések közepette bontakozik ki egy lány és az anyja viszonya - Eli Cortiñas videómunkáinak szereplői magassarkúban gyalogolnak a végtelenbe vagy lassan, kézen fogva tűnnek el a téli horizonton, most a Mélycsarnokban. A spanyol származású, jelenleg Berlinben élő képzőművész első budapesti kiállításán olyan mozgóképből építkező műveket mutat be, amelyek tulajdonképpen idézetek, hiszen kizárólag talált felvételek kisajátításán és újrafelhasználásán alapulnak.

A talált film (found footage) fogalma, ahogy a kisajátítás művészete (appropriation art) is, önálló irányzattá vált az utóbbi évtizedek film- és képzőművészetében. Eli Cortiñas ikonikus rendezők (mint François Truffaut, Luis Buñuel vagy John Cassavetes) filmjeiből származó képsorai, az 1960-as és '70-es évek játékfilmjei ennek szellemében új értelmet nyernek a boncolási folyamat, majd az ezt követő kompozícióépítés és kontextusváltás révén.