Barcs magyar és horvát lakossága már a kezdetektől - vagyis a hódoltság utáni betelepüléstől - fogva a római katolikus vallást követte. Az 1780-as, 1790-es években beköltöző német telepesek nagy része szintén katolikus volt, bár többen közülük az evangélikus vallást követték. Barcson tehát mindig is a római katolikusok alkották a legnépesebb hívő közösséget.

A 18. században a helyi gyülekezet az 1723 körül emelt kis fatemplomban tartotta istentiszteleteit. A Keresztelő Szent János tiszteletére épült kicsiny, zsúpfedeles kápolna közel 100 esztendeig adott otthont a hívő közösségnek.

Ebben az időben még a babócsai plébános járt át misézni, ugyanis Barcs az ott működő plébánia leányegyháza (filiája) volt. Miután településünk 1797-ben elnyerte a mezővárosi címet, és a lakosság száma is gyorsan növekedett, a földesúr Széchényi Ferenc gróf elhatározta, hogy önálló plébániát alapít a fiatal mezővárosban. Ezt követően telket is adományozott a mezővárosnak templom építése céljából. Egy 1803-as irat Barcsot már önálló plébániaként (mater) említi, a hozzácsatolt Szentes filiával együtt.

Az 1803-ban kinevezett Stánglits plébános azonban csak 1808-ban költözött Barcsra. Nem akart kimozdulni Csokonyából, ahol népesebb közösség és jobb körülmények voltak. A csokonyai pap végül a püspök szigorú felszólítására költözött csak Barcsra.

Az első plébános idején, 1814-ben kezdték el építeni az új kőtemplomot. A munkálatok még javában folytak, amikor 1816-ban leégett a régi, düledező fakápolna. Minél előbb be kellett hát fejezni az új templom építését. Végre 1819-re került olyan állapotba a templom, hogy használni lehetett. A homlokzaton lévő kronogramm ezt így örökíti meg:
"AEDES, HAECCE, DEI, DIVO, EXTAT SACRA, IOANNI" azaz "Íme, Istennek e Szentegyháza Már Fennáll Szent János Tiszteletére". A latin szövegben lévő, vastagon szedett betűk (kronosztichon) számértéke 1819-et ad, a befejezés időpontját. A torony építése azonban még további két évig tartott.

A templom mai formájában nagyrészt az eredeti, klasszicista stílusjegyeket őrzi, bár az elmúlt két évszázadban többször is alakítottak rajta. Czövek Jenő plébánossága (1943-1954) alatt a főoltárt építették át teljesen. A Mauer Ignác által festett, Keresztelő Szent Jánost ábrázoló oltárképet eltávolították (1944), s helyére Krisztus Király szobra került. Az átalakítással a templom és a plébánia dedikációja is megváltozott.

A hagyomány szerint a leégett régi templomból kimentett kegytárgyak közül való a főoltáron álló két angyalszobor és az oltár két oldala felett elhelyezett Péter és Pál apostol szobor. Az első berendezési tárgyak közül az 1815-ben készíttetett keresztelő medencét ma is használják.