A magyar népi kultúrában a bölcső a legsajátosabb gyermekbútor: a gyermek álomba ringatására szolgáló csecsemőfekhely. Nem volt állandó helye a házban, csak akkor vették elő, amikor gyermek született a családban, s csak a gyermek „megindulásáig” használták. Általában az anya ágya mellé állították, elérhető közelségbe, hogy azonnal a gyermek segítségére siethessen.