Már a budapesti képzőművészeti szakközépiskolai tanulmányaim során közelebbi kapcsolatba kerültem a kora középkori ötvösművészettel: egyik első művészettörténeti szakdolgozatomat egy gepida fibulapárról írtam. Akkor még nem sejthettem, hogy innen egyenes út vezet a nyíregyházi múzeumba, ahol 1987 májusától segédrestaurátorként dolgoztam. Így nyílt lehetőségem arra, hogy vidékünk egyik leglátványosabb régészeti leletegyüttesét – a gávait – lerajzoljam.

A Jósa András múzeumalapító idején a gyűjteménynek ajándékozott síranyag vezérlelete a hatalmas méretű ruhakapcsoló tű pár. Európa legnagyobb méretű brossairól van szó: a hun kori kiállítások meghívóinak, plakátjainak kedvenceiről a világ minden táján. Összsúlyuk közel 1 kg!

A két aranyozott ezüsttárgy töredékeit 1910-ben Olchváry Pál főszolgabíró adta át Jósa Andrásnak, aki maga készítette el róluk az első rajzos leírókartont. Oláh Géza aranyművessel kiegészíttette a sérüléseiket. Jósa kartonjára felvezette Loczka József vegyész fémvizsgálatának eredményét is. (Ne feledjük: még csak az I. világháború előtt vagyunk!)

Megrajzolásuk („visszakaparásos” vonalas tusrajz bőrpauszra) nagy kihívást jelentett számomra. A mai napig büszkeséggel tölt el, hogy Jósa András után engem ért ez a megtiszteltetés.


Benke Zsolt

Aranyozott ezüst ruhakapcsoló tűk (fibulák)
Lelőhely: Gáva, 1910
Kor: kora népvándorlás kor, Kr. u. V. század vége
Gyűjtemény: Jósa András Múzeum régészeti gyűjteménye, ltsz. 87.91.1–2.
Méretek: hossz 32,5 cm, illetve 33,4 cm, szélesség 13,6 cm