2023.01.16.
Tatabányai Múzeum

Korszakok találkozása Dózsakertben

2022.12.12.
Tatabányai Múzeum

Utazó múzeum érkezett tatabányai iskolákhoz

2023.02.06.
Szabadtéri Néprajzi Múzeum

Élő örökségek jubileumi éve

2023.01.31.

Kurucok, áram, lovak

2023.01.30.
Móra Ferenc Múzeum

Régészet a magasból

2023.01.23.
Bocskai István Múzeum

Hosszabbítanak a Hajdúk

2023.01.23.
Néprajzi Múzeum

Síppal, dobbal, didzseriduval

2023.01.23.
Örökség Kultúrpolitikai Intézet - Mozaik Múzeumtúra

Hagyomány, Örökség, Közösség

Tatabányai Múzeum - Tatabánya
Tatabányai Múzeum
Cím: 2800, Tatabánya Szent Borbála tér 1.
Telefonszám: (34) 688-192
Nyitva tartás: K-Szo 10-18
2023.01.16.
hír
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
A hatályos örökségvédelmi törvények szerint a regisztrált régészeti lelőhelyeken, ill. ezek közvetlen környékén a földmunkával járó építkezések engedélye és a munkálatok megkezdése régészeti megfigyeléshez kötött. Tatabánya Dózsakert városrészében található területen 2021-ben kezdődtek a munkálatok, már ekkor előkerültek késő bronzkorinak-kora vaskorinak tűnő objektumok és néhány kora Árpád-kori sír.
Tatabánya Dózsakert
A kivitelezés második ütemét megelőző előkészítő földmunkák kezdete, azaz 2022 decembere óta is jelen vannak a Tatabányai Múzeum szakemberei a helyszínen, hogy a hatályos jogszabályok szerint előírt régészeti szakfelügyeletet végezzék. December közepén a gépi földmunkák során letolták a talaj felső, kevert rétegét, ill. talajkiegyenlítési munkák zajlottak. Ekkor vált bizonyossá, hogy a területen rengeteg őskorinak látszó objektum, valamint sírok foltjai látszódnak.

A régészeti megfigyelésből tehát gyorsan leletmentés lett, így karácsony és Szilveszter között, valamint 2023 első napjaiban, heteiben is folyt a régészeti munka, amely igazán nagy ívűnek nevezhető már most is. A Tatabánya város múzeumának munkatársai mellett a tatai Kuny Domokos Múzeum kollégái is besegítettek, emellett a Tatabányai Múzeum önkéntes csapata ismét komoly energiákat mozgatott meg a leletmentés során.

Azokat a foltokat, melyek régészeti objektumok, legyenek azok ember alkotta építmények vagy sírok, statigráfiai számmal látják el, foltként rögzítik, majd a kibontásuk után derül ki, hogy végül objektum- vagy sírszámot kap az adott jelenség. Eddig összesen tizenegy sírhelyet tártak fel, tízben találtak embervázat, az egyik sír pedig jelképes volt. A jelképes sír a feltehetően a 6. században élt germán férfi sírja mellett található, ami a leggazdagabb az eddig előkerültek közül. Ezt a maga korában (vagy kicsit később) kirabolhatták, de a sír mellett így is sikerült egy pajzsdudort, ill. a sírból szórványleletként kőberakásos apró ruha- vagy övdíszeket megmenteni. A férfi lábai mellett egy-egy vaskard feküdt, de a lábfejei sajnos hiányoztak – vélhetően a rablóásás során vitték el a díszes lábbelijét. A mellette található, ugyanolyan tájolású, jelképes üres sír funkciója valószínűleg pont a sírrablások elkerülése volt, ezt a jelenséget a régészek már több feltárás során megfigyelték. A germán sír egyébként nagyon izgalmas, az oda temetett ember feltehetően gazdag, a közösségének fontos személye volt. A germánokra nem jellemző a magányos temetkezés, de ez most egy magányos sír, így több kérdést vet föl. A többi sír zömében a terület más részein helyezkedik el. Van egy 4-5 sírból álló, azonos tájolású csoport, ahol nem kerültek elő sírmellékletek, ezek feltehetően az Árpád-kori temetőhöz tartoztak.

Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy a földbe mélyített házak a késő bronzkor-kora vaskor idejéből származnak, az élelemtároló gödrök egy része késő középkori, a cölöpnyomok pedig a pontos geodéziai felmérés után lesznek jobban azonosíthatók. A drónfelvételek alapján elképzelhető, hogy földfelszíni cölöpházaknak a sorba rendezett nyomai láthatók, de ezt majd a terület teljes értékelésénél lehet csak megmondani. A legnagyobb földbe mélyített ház is nagyon izgalmas, különösen akkor, ha Hallstatt-kori, mert ilyen településnyomokat nem igazán szoktak találni, hiszen nagyon sokszor földfelszínre építkeztek, sokkal inkább ismertek a temetőik és az erődített telepeik. Ha bebizonyosodik, hogy ez a ház kora vaskori, akkor itt helyezkedett el a települése annak a temetőnek, ami Dózsakert elején volt.

Az eddig említett történelmi korszakok között hosszú évszázadok, évezredek teltek el. A késő bronzkor-kora vaskor Kr. e. 1000 környékére tehető, a germánok Kr. u. 600 környékére datálhatók, az Árpád-kori leletek az 1200-1300-as évekből származhatnak. Nagyon hosszú idő telik el tehát egy-egy időszak emberi nyomai között, a természet eközben „visszaveszi a magáét”, és aztán egyszer csak újra érkezik egy embercsoport, kultúra, amelyik újra tudja használni a területet. A 18-19. századi katonai felmérések térképein látszik, hogy az Által-ér és a Galla-patak találkozásánál egy kiemelkedő, homokos dombhát fekszik, amely adott esetben lehetett egy nép temetője, a patakon túl pedig a település, vagy éppen fordítva. Ez a terület a kedvező természetföldrajzi adottságai miatt lényegében mindig használható volt.

Az objektumok és a sírok a jelenlegi felszínhez nagyon közel kerültek elő. Ez nem azt jelenti, hogy a halottaknak nem adták meg a kellő végtisztességet, hanem az évszázadok során a bányászat és az építkezések során rengeteg föld lekerült a lelőhely tetejéről.

A folytatást tekintve kijelenthető, hogy nagy volumenű munka vár még a Tatabányai Múzeum szakembereire. Egyrészt a már látható jelenségek feltárásának a folytatása, másrészt a terület még érintetlen, kisebb részén is várhatók további objektumok. A leletanyag bekerül a Tatabányai Múzeumba, ott megtisztítják, rendszerezik, így lehet majd aztán az anyagot tudományosan feldolgozni. Elkezdődött a fémleletek restaurálása is, a kardokat például sikerült egészben kiemelni a talajból. A dokumentálást illetően minden egyes jelenségről fotók és milliméteres papíron rajzok készülnek. A házak, gödrök esetében először az objektum felét tárják fel, megnézik a metszetét, van-e benne többrétegű betöltés, hogy esetleg több korban is használták-e, így az ott lévő leletanyag szakszerűen elkülöníthető. A halottak kiemelésével kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy ők hajdan volt emberek, emiatt igyekeznek tisztelettel bánni velük mind a helyszínen, mind a múzeumban folyó további munka során. A feltárással a jelenségek lényegében elpusztulnak, ezért fontos, hogy mindent aprólékosan dokumentáljanak. A múzeum tervei szerint az év vége felé ezekből a leletekből rendeznek egy kisebb kiállítást, hogy a nagyközönség is láthassa őket.