A Műcsarnok, alkalmazkodva a kialakult helyzethez, felkérte Juhász Anna irodalmár, kulturális menedzsert, hogy a meghirdetett helyszíni tárlatvezetés helyett otthonából kalauzolja a vendégeket Paolo Ventura: Velencei történet / Automaton c. kiállításában, amely a képzőművészet és a fotográfia, a képzelet és a valóság határán épült különleges képi világával varázsolja el a látogatókat.

Képernyő elé várunk minden érdeklődőt Juhász Anna rendhagyó, virtuális tárlatvezetésére otthonról.




Az Automaton Velencében játszódik a második világháború alatt, amikor a német hadsereg bevonult Észak-Olaszországba, hogy megakadályozza korábbi szövetségese elpártolását. Egy olyan történet az alapja, amelyet Paolo Ventura még a gyermekkorában hallott mesekönyv szerző édesapjától. Főszereplője egy idős zsidó órás, aki 1943-ban, a náci megszállás és az olasz történelem talán legsötétebb korszakában igyekszik boldogulni a velencei gettóban. A történet ebben az elhagyatott, zárt és rettegéssel teli városrészben bontakozik ki. Az öregúr elhatározza, hogy felépíti az automatont (egy robotfiút), aki társaságot nyújt neki a sötét napokban, és családtagként él vele. (részlet Szarka Klára kurátori szövegéből)

A vezetés során elhangzó idézetek és részletek az alábbi művekből származnak:

Szerb Antal: Utas és holdvilág (1937)
Szabó Magda: Hullámok kergetése (1965)
Babits Mihály: Zrínyi Velencében (1908)
Carlo Collodi: Pinokkió kalandjai (1883)
Nemes Nagy Ágnes: Velence (1948)
Jékely Zoltán: A velencei noteszből (1939)
Jékely Zoltán: Búcsú Velencétől, I. (1969)
Szerb Antal: A harmadik torony (1936)
Kosztolányi Dezső: Két élet – velencei kép (Velence, 1988)
Márai Sándor: Gondola
Márai Sándor: Velence, másodszor (A négy évszak, 1938)
Márai Sándor: Velence, harmadszor (A négy évszak, 1938)
Asbóth János: Álmok álmodója (1878)
Ferzan Özpetek: A szemközti ablak (2003)