A "Kémiai kísérletezés eszközeinek fejlődése" című kiállításunkat 2004 áprilisában nyitottuk meg elsősorban a Magyar Vegyészeti Múzeum idevonatkozó könyveinek a felhasználásával. A kiállítást Kapocsi Margit Katalin kémiatanárnő, a Magyar Vegyészeti Múzeum külsőse állította össze, aki az oktatási programunk kidolgozásában és megvalósításában azóta is aktívan részt vesz.

A II. emeleten az 1950-es évek laborjában találja magát a látogató, ahol többek között Zemplén Géza híres vegyész laborasztala és felszerelése, gázlánggal fűthető szárítószekrény és számos eredeti tárgy idézi fel az 50-es évek laboratóriumát.

A XVIII. sz. közepéig a természettudományok csak a filozófia részeként jelentek meg az oktatásban. A jezsuita rendek tanítási rendszerét az 1599-ben kiadott Ratio Studiorum szabályozta: "A jelentőséggel bíró dolgokban Arisztotelésztől el ne térj!". A protestáns iskolák tanárai azonban már a nyugati egyetemeken tanultak, és az ott megszerzett korszerű tudást adták tovább tanítványaiknak; a kémiát a fizika tantárgy részeként tárgyalták.

A Kárpát-medencében bizonyíthatóan már a honfoglalást megelőzően is folyt olyan tevékenység, amely egyes anyagok átalakításával, tehát kémiai változások előidézésével foglalkozott. A római uralom idején kiterjedt aranybányászatot a honfoglaló magyarok utódai tovább folytatták. Volt fémkohászat, és abban az időben korszerűnek mondható kémiai ismeretekkel rendelkező szakemberek működtek közre az ötvözetek előállításában, a finomítók és a pénzverdék ellenőrzésében.