Tátrai Zsolt a bodrogkeresztúri Bene Pincészet borásza, amellett fénnyel író költői lélek. Így - magát meg nem tagadhatván - legtöbbször munkahelyén, a szőlőskertben gyűjtögeti a megörökíteni való pillanatokat: villanásokat és "illatokat". Igen, miközben teszi a dolgát, megéli, és lencsevégre kapja a munkaadó növény változásait. Képet, képeket alkot a szőlőről, az emberiség egyik legősibb, legkedveltebb gyümölcséről. Mindezt a régi mesterek alaposságával, hozzáértésével és alázatával teszi. De ami a legfontosabb: élvezi, szereti, amit csinál.

Munkája mellett ez képein is minden esetben visszatükröződik. Érdeklődése szinte gyermekfejjel felkeltődött a fények harmóniája iránt. Ehhez járuló természetszeretete az egri erdészeti középiskolában mélyült el, de már szülőfaluja, Rakamaz biológia szakkörében kialakult. Azóta minden érdekli, amivel a pillanatot meg lehet fogni. A fafaragástól a fotózásig, s azon belül a képalkotó, "tényfékező" masináig. Ha itt tartunk, az állványos ősváltozattól a mai kor digitális technikájáig mindent kipróbált már, s furcsa módon ez is, az is kedves neki. Általában is elmondható, se stílusnak, se irányzatnak nem elkötelezettje.

A divatokhoz - mai szóval, trendekhez - végképp semmi köze, mostani kiállításán ezer színben látja, láttatja a világot, fekete-fehérben ugyanúgy el tudja mondani annak teljességét. A lényeg az odaadás és érzékenység, amivel témái felé fordul. Szemlélődő alkatként pedig "munkamódszere" máig a gyermeki rácsodálkozás. Képein így hol a lehulló levél, hol a felkelő Nap, hol egyetlen vízcsepp, hol az egész folyó válik főszereplővé, s meglepő módon szinte soha nem látni rajtuk embert. Ebből szinte következik: visszahúzódó, "árnyékot alig vető" magányos alak. Láthatatlan ember. Lehet ez a megfejtése is: hallgatagságában képessé vált képekben beszélni, illetve az a kevés árnyék, ami belőle fakad, az vetül végül a fényérzékeny papírra. Ha pedig ez igaz: láthatatlanul is ő maga látszik a képein. Az ember helyett a lelke, szelleme. Amit csak mi látunk Tátrai Zsoltnak...

Técsi Zoltán