Az 1910-es átalakítás legfontosabb célja a kor divatjának megfelelő reprezentatív emeleti díszterem – jelen esetben könyvtárterem – létrehozása volt. A díszudvar felöli homlokzati fal középrészének megbontásával és félköríves alaprajzú bővítésével kialakult térben vékony betonkéreg falazattal hozták létre a galériával osztott, falfülkés, falpilléres, ovális alaprajzú termet. Építéstörténeti kuriózum a teret lefedő, vékony vasbetonhéjból készült kazettás kupola, mely az egyik legelső vasbetonszerkezet-alkalmazás volt hazánk építészetében. A nyers szerkezetre kerülő klasszikus formavilágú gipszarchitektúra egyszerre idézi a 19. század eleji klasszicizmust és a 19. század végi eklektikát. A pillérek faltükreit szürkés árnyalatú, erezett, márványt utánzó díszítőfestéssel díszítették. A helyiség padozata táblás parketta. Az alsó szinten a félköríves falfülkékbe, a galériaszinten a főpárkány alatti fülkékbe egyedi gyártású könyvespolcok kerültek. Az ajtó melletti szélső egységben lévő könyvespolc eredeti elem, egyik szárnya elforgatható, mögötte rejtett acél csigalépcső vezet a galériaszintre. Jelenleg Vajay Szabolcs értékes genealógiai, heraldikai, családtörténeti és történelmi hagyatékát őrzi.