Egyszerű vonalakban tiszta színezés – a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ legszebb budapesti helyszínén a De la Motte-Beer- palotában nyílik a 150 éve született Róth Miksa művészete előtt tisztelgő kiállítás.

A tárlat Róth Miksa születésének évfordulója és a Fény Éve alkalmából a művész hagyatékának az Építészeti Múzeumban található tervanyagát mutatja be. A színes tervlapok a legismertebb hazai épületekhez készültek: az Országház, a Szent István Bazilika, az Országos Levéltár vagy a Gresham-palota. Villákhoz és a bérházakhoz készült számos rajz és akvarell is megtekinthető, amelyek Róth kísérletező szellemét tükröző mintatervek.

A művészi kivitelezésű tervanyag többségén nem szerepel évszám, így időbeli tájékozódásunkat a művész életrajza illetve a stíluskritika segíti. A historizáló díszítésű ablakok, a szecesszió szimbólumai és az art deco geometrikus vonalvezetése egyaránt megjelenik a kiállításon. A tárlat összeállításakor a tervezők figyelembe vették a palota enteriőrjét és az egymásba nyíló szobák freskóit. A ’Téli ebédlőben’ Róth Miksa életének részletei, a rózsamotívumokkal díszített ’Szalonban’ az üvegművész középületekhez készített tervei, a ’Passió-szobában’ egyházi épületekhez, templomokhoz és kápolnákhoz készített jelentősebb művei, az úgynevezett ’Hálószobában’ pedig a magánépítkezések mellett a századforduló előszeretettel használt szimbólumai láthatók.

Róth Miksát a huszadik század legjelentősebb magyar üvegfestőjeként és iparművészeként tartjuk számon. Huszonévesen kezdett Budapesten dolgozni. Ekkor alapította meg az „üvegfestészeti műintézetet”, majd 1897-ben meghonosította az üvegmozaikot. Munkáját magasabb, művészi szintre emelte, stílusát kezdetben a historizmus, majd a szecesszió és az art deco, illetve ezek ötvözete jellemezte. 1899-ben elnyerte az Iparművészeti Nagy Államérmet, majd a mozaiktechnika megújításáért is több kitüntetéssel tisztelték meg: a Ferenc József-renddel és az Olasz Királyi Koronarenddel. A világkiállításokon is sorra aranyéremmel jutalmazták, csupán egyetlenegyszer kapott ezüstérmet Párizsban. 1901-ben már a Magyar Országos Képzőművészeti tanács tagja volt. Több magán és középület díszítésére kapott megrendelést, többek között Budapesten az Országház, a Szent István-bazilika és az Örök-Imádás-templom, a lipótmezei Elmegyógyintézet kápolnája, a Deák-mauzóleum, a Gresham Biztosítószékház épülete, a Széchényi fürdő, az Országos Levéltár, a Postatakarékpénztár és a Zeneakadémia épületei dicsérik tehetségét.