A kétnyelvű kiállítás Borsod-Abaúj-Zemplén megye kora/középső és késő bronzkori kutatásainak legfrissebb eredményeit, az Északkelet-Magyarország területén nagyjából i. e. 2300 és 900 között élt őseink rejtelmekkel teli világát mutatja be. A titkokat több oldalról körüljáró tárlat középpontjában a Herman Ottó Múzeum számos lelőhelyet érintő, legmodernebb kutatási módszerei, valamint az eddigi eredmények különféle értelmezési lehetőségei állnak. Mint ahogyan azt a kiállítás címe is előrevetíti, a látogatókat egy izgalmas időutazásra hívják, ahol térben és időben a régészekkel, az emberi természet és kultúra különbségeiről – vagy épp hasonlóságairól együtt gondolkodva ismerhetik meg a tárlatot. A Más/világ arra ösztönzi látogatóit, hogy újraértékeljék mindazt, amit elődeink mindennapjairól és rítusairól, hiedelmeiről eddig gondoltak.

A kiállítás első részében a kora/középső bronzkori tell-kultúrák (kb. i. e. 2300-1400) világába kalauzolják az érdeklődőket. A tell arab eredetű szó, amely dombot jelent. Az európai régészetben olyan mesterséges halmokat jelölnek ezzel a szóval, amelyek amiatt alakultak ki, mert az egykori közösségek generációról generációra ugyanazon a helyen építették újra településeiket. A dombok az idők során emberi tevékenységek maradványaiból jöttek létre: az összeomlott (vagy szándékosan lerombolt) épületek egymásra halmozódó maradványai egy folyamatosan emelkedő, rétegzett halmot hoztak létre.

A kiállítás második részében a látogatók a szó szoros értelmében egy „más világban” találják magukat: a középső bronzkor szigorú szabályok szerint megalkotott, zárt mikrokozmosza eltűnik, és teret enged a késő bronzkor világának (kb. i. e. 1400-900 BC). A kiállítás ezen része az emberiség első globalizációs robbanása előtt tiszteleg, ahol a tér Európa-szerte kinyílik, a kulturális kapcsolatok egyre szerteágazóbbá, az emberi közösségek egyre mobilisabbá, a tárgyak pedig egyre univerzálisabbá válnak. A késő bronzkori közösségek korábban kiaknázatlan ökológiai zónákat vesznek birtokba, településhálózatuk sokkal inkább egy hierarchizált társadalom képét tükrözi. A magaslatokon erődítéssel kialakított „földvárak” mellett kiterjedt, nyílt színi és kisebb, tanyaszerű települések tűnnek fel. A mezőgazdálkodás hangsúlya az intenzívebb földművelés és nagyállattartás felé tolódik. Újfajta technológiai eljárások kerülnek bevezetésre mind a kerámia-, mind pedig a fémművesség terén. Megjelennek a két színűre égetett, fémedényeket utánzó, polírozott felületű kerámiák, a bronztárgyak pedig jóval kifinomultabb eljárásokkal készülnek.

A bronzkori „Másvilág” titkai a kiállítás utolsó részében teljesednek ki igazán az elkülönített, sötét, misztikus kamrába helyezett különleges tárgynak köszönhetően. Kiderül-e mi is ez a tárgy? Kiderülhet-e, hogy a rituálék keretein belül, a természetfelettivel való kommunikáció, vagy esetleg az iránta érzett tisztelet kifejezése céljából használhatták? Az utolsó kiállításrész adhatja meg a legfontosabb kérdés felvetésére a választ, mely szerint a más/világ, valóban Más/világ? Létezik különbség? A titkok kiállítása megtekintése után a látogatókban remélhetőleg körvonalazódik majd a rejtelmek megfejtéséhez szükséges elképzelés…