2026. október 2. péntek
Petra
Bajor Gizi Színészmúzeum - Budapest
 |
Cím: 1124, Budapest Stromfeld Aurél út 16.
Telefonszám: (1) 225-3161
E-mail: bgm@oszmi.hu
Nyitva tartás: Sze-V 14-18
|
A kiállítás már nem tekinthető meg.
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Múzeumi belépők, szolgáltatások árai:
|
Belépő felnőtteknek
|
1200 HUF
|
|
|
Belépő diákoknak
|
600 HUF
|
|
|
Belépő nyugdíjasoknak
|
600 HUF
|
|
|
Belépő családoknak
|
600 HUF
|
A kiállítás két helyszínen látogatható: a Bajor Gizi Színészmúzeumban, valamint az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetben.
A tánc, testi szellemi és érzéki létezésem fölé emelt. Nőlétem tudatának darabokból összeálló kohéziója azoknak a szabadtáncos nőknek a hatására jött létre bennem, akik a táncban felismerték a nőművészet lehetőségét. A táncukról készült fotók megerősítettek abban, hogy ez más művészetben is lehetséges. Az Isadora Duncan, Dienes Valéria, Szentpál Olga, Kövesházi Ágnes és a többiek szabad táncáról készült képek a szabadság és a testi létezés érzéki és intellektuális extázisát árasztották, ami meghatározó volt a számomra. Fogódzót adott a nőművészet és nőképem megfogalmazásához, művészetem kialakításához.
Drozdik Orsolya 1975-ben a Képzőművészeti Főiskola hallgatójaként vezette be az Individuális mitológia címet konceptuális programja megnevezésére. A terminológia használata és annak speciális értelmezése meghatározónak bizonyult későbbi életművének tekintetében. A több variációból álló sorozat a nőiségének kérdését középpontba helyező, a társadalmi és a művészeti közegben egyaránt helyét kereső fiatal művésznő önmeghatározási kísérleteire épült.
Korábbi sorozatához, az AktModellhez hasonlóan, ebben a ciklusában is a képek és a szövegek könyvtári keresésével alapozta meg munkáját. A képeket a művészettörténet, a művészetoktatás, a politikai propaganda és a szabadtánc témakörében kutatta és találta meg.
Az 1975 és 1977 között Individuális mitológia című performansz-sorozatában fotókat és diákat használt, előadásait fotókkal dokumentálta. Az Individuális mitológia; SzabadTánc, 1975/76 című performansz-sorozatában a szabadtáncosnők fotóit vetítette táncoló testére, hogy általuk abba a szabad állapotba transzformálhassa magát, amelyre oly annyira vágyott. A táncot a testi transzformáció lehetőségének tekintette, amelyben nőtestének vágyait megerősítve és abból kiindulva létrehozhatja nőművészetét. A vetített képek saját maga által reprodukált fotók voltak, amelyeket könyvtári kutatásai során könyvekből, illetve fotókról készített.
A tánc, testi szellemi és érzéki létezésem fölé emelt. Nőlétem tudatának darabokból összeálló kohéziója azoknak a szabadtáncos nőknek a hatására jött létre bennem, akik a táncban felismerték a nőművészet lehetőségét. A táncukról készült fotók megerősítettek abban, hogy ez más művészetben is lehetséges. Az Isadora Duncan, Dienes Valéria, Szentpál Olga, Kövesházi Ágnes és a többiek szabad táncáról készült képek a szabadság és a testi létezés érzéki és intellektuális extázisát árasztották, ami meghatározó volt a számomra. Fogódzót adott a nőművészet és nőképem megfogalmazásához, művészetem kialakításához.
Drozdik Orsolya 1975-ben a Képzőművészeti Főiskola hallgatójaként vezette be az Individuális mitológia címet konceptuális programja megnevezésére. A terminológia használata és annak speciális értelmezése meghatározónak bizonyult későbbi életművének tekintetében. A több variációból álló sorozat a nőiségének kérdését középpontba helyező, a társadalmi és a művészeti közegben egyaránt helyét kereső fiatal művésznő önmeghatározási kísérleteire épült.
Korábbi sorozatához, az AktModellhez hasonlóan, ebben a ciklusában is a képek és a szövegek könyvtári keresésével alapozta meg munkáját. A képeket a művészettörténet, a művészetoktatás, a politikai propaganda és a szabadtánc témakörében kutatta és találta meg.
Az 1975 és 1977 között Individuális mitológia című performansz-sorozatában fotókat és diákat használt, előadásait fotókkal dokumentálta. Az Individuális mitológia; SzabadTánc, 1975/76 című performansz-sorozatában a szabadtáncosnők fotóit vetítette táncoló testére, hogy általuk abba a szabad állapotba transzformálhassa magát, amelyre oly annyira vágyott. A táncot a testi transzformáció lehetőségének tekintette, amelyben nőtestének vágyait megerősítve és abból kiindulva létrehozhatja nőművészetét. A vetített képek saját maga által reprodukált fotók voltak, amelyeket könyvtári kutatásai során könyvekből, illetve fotókról készített.
|
|
