A kiállítás két helyszínen látogatható: a Bajor Gizi Színészmúzeumban, valamint az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetben.

A tánc, testi szellemi és érzéki létezésem fölé emelt. Nőlétem tudatának darabokból összeálló kohéziója azoknak a szabadtáncos nőknek a hatására jött létre bennem, akik a táncban felismerték a nőművészet lehetőségét. A táncukról készült fotók megerősítettek abban, hogy ez más művészetben is lehetséges. Az Isadora Duncan, Dienes Valéria, Szentpál Olga, Kövesházi Ágnes és a többiek szabad táncáról készült képek a szabadság és a testi létezés érzéki és intellektuális extázisát árasztották, ami meghatározó volt a számomra. Fogódzót adott a nőművészet és nőképem megfogalmazásához, művészetem kialakításához.

Drozdik Orsolya 1975-ben a Képzőművészeti Főiskola hallgatójaként vezette be az Individuális mitológia címet konceptuális programja megnevezésére. A terminológia használata és annak speciális értelmezése meghatározónak bizonyult későbbi életművének tekintetében. A több variációból álló sorozat a nőiségének kérdését középpontba helyező, a társadalmi és a művészeti közegben egyaránt helyét kereső fiatal művésznő önmeghatározási kísérleteire épült.

Korábbi sorozatához, az AktModellhez hasonlóan, ebben a ciklusában is a képek és a szövegek könyvtári keresésével alapozta meg munkáját. A képeket a művészettörténet, a művészetoktatás, a politikai propaganda és a szabadtánc témakörében kutatta és találta meg.

Az 1975 és 1977 között Individuális mitológia című performansz-sorozatában fotókat és diákat használt, előadásait fotókkal dokumentálta. Az Individuális mitológia; SzabadTánc, 1975/76