Az alföldi festészet óriásairól – Kosztáról, Tornyairól, Nagy Istvánról – írta Kieselbach Tamás művészettörténész, hogy az európai festészet modern irányzatainak sajátos magyar talajból fakadó megnyilvánulásaiként tekint reájuk.

Azt mindenképpen kijelenthetjük akár Koszta Józsefről, akár Tornyai Jánosról, hogy az ő ténykedésükkel egyidejű francia törekvésekről elsőkézből származó és naprakész információkkal rendelkeztek, melyeket fokozatosan beépítettek saját festői nyelvezetükbe, majd alkotói énjük szűrőjén áteresztve azt hasznosították belőle, ami életművük belső fejlődése okán önkifejezésük szempontjából a legmegfelelőbb eszköz volt festői kiteljesedésükhöz. Így hozta létre Koszta József vásznain az „éjszakai napsütést”, vagy így születhettek meg Tornyai János végtelen variációszámú színorgiái a bajai határban, vagy a szentendrei művésztelep parkjában kiválasztott témákról.

A Tornyai János Múzeum gyűjteményéből származó válogatás célja, hogy Tornyai János életművének minden fontosabb periódusát vagy jelentősebb képtémáját érzékeltesse színről-színre haladva, de nem „tükör által homályosan”.