A kiállítás témája közel állt, és áll ma is az emberekhez, hiszen beteg, betegség, csodás gyógyulás mindig volt, van s bizonyára lesz is.

A népi gyógyítás a szellemi kultúra része, kifejezi a paraszti életforma jellegzetes öngyógyító folyamatát, a falusi embereknek a betegségről, orvoslásról való felfogását. Kiállításunkban a néprajzi szempontú megközelítés a hagyomány belső rendezőelvét veszi figyelembe. A népi gyógyítás a néphitnek az a része, amelyben keverednek a hiedelmek a szerzett tudásanyaggal. A gyógymódok tudásanyaga racionális és irracionális. A mágikus gyógymódok, a ráolvasás vagy ráimádkozás, a gyógynövényekre, állati és ásványi anyagokra vonatkozó tudásanyag, a gyógyító gyakorlatok, a hit, a szentelmények, a gyógyító rítusok, cselekvések, a népi gyógyítás megközelítésében tárulnak a látogatók elé. Bemutatásra kerülnek a gyógyító személyek (látó, tudós, javas, csontrakó, kenő) akik a beteg embereken segítettek, s elismert tagjai voltak a falusi közösségeknek.

A népi empíria (a tapasztalaton alapuló gyógyítás) témaköréből a gyógynövényeket, ezek felhasználására történő előkészítését, tárolását, piaci árusítását mutatjuk be. Itt láthat a közönség egy jellegzetes házi patikát. Tapasztaláson alapuló népi gyógymódok közül a teák, főzetek, kenőcsök alkalmazását, a gőzölést, a vízgyógymódokat, egy éléskamra enteriőrben pedig a népi gyógyításban használatos élelmiszereket állítjuk ki. A gyógyító technikák közül a köpölyözést, érvágást, a nadályozást, illetve a speciális gyógyítók (borbély, kovács, bába) tevékenységét archív fotókon ismerhetik meg a látogatók. A kiállításban kitérünk az újszülött, illetve a csecsemőkor népi gyógyítására, a bábák gyógyításban betöltött ellentmondásos szerepére. Megyénk népi gyógyászatáról alkotott kép hiányos lenne, ha nem mutatnánk be a máriapócsi búcsú jelentőségét, illetve a gyógyulás emlékére otthagyott viaszfigurákat, az ún. offereket, a szentképeket, a szentelmények szerepét a hagyományos gyógyításban.

Tárlatunk szemléletformáló, ráirányítja figyelmünket a mindennapi életben felbukkanó gyógynövények sokaságára. A Sóstói Múzeumfalu kiskertjei is táptalajt nyújtanak ennek a változatos flórakultúrának, amelyet az ott dolgozókban is sikerült tudatosítani.

A nép gyógyító tudása igen sokrétű és szerteágazó. Kiállításunkban a napjainkra már részben kultúrtörténetté érlelődött anyagnak csak töredékét tudjuk bemutatni, az embergyógyászat témakörét.