Kiállításunkon az egykori magyar bankjegynek, a pengőnek az 1945-ben és az 1946-ban kibocsátott címleteit mutatjuk be. A vitrinben látható 189 darab papírpénz a II. világháború utáni inflációs időszakból származik. A vitrin bal alsó sarkától indulva növekvő címletekben mutatjuk be a bankjegyeket. A 10 ezer pengőst 1945. július 15-én adták ki. Fölötte látjuk az 1945. október 23-án kibocsátott 100 ezer pengőst, majd az 1945. november 16-i keltezésű 1 millió és 10 millió pengős papírpénzeket. 1946. március 18-i dátum szerepel a 100 millió pengős és az 1 milliárd pengős bankjegyen.

A következő címlet a 10 milliárd pengős (=10.000.000.000 = 1010) címlet lett volna, ám e helyett a 10 ezer milpengős pénzjegy került kibocsátásra. Vagyis az egymilliárdnál nagyobb címleteket átnevezték milpengővé (amely az egymillió pengő rövidítése), így a feltüntetett érték az eredeti milliomod része lett. Ez a bankjegy a második oszlopban látható. Az egymilliárd pengős címletű bankjegyet követő címlet a 10 000 milpengős lett, amely egyenlő volt tízezerszer egymillió (azaz tízmilliárd) pengővel, és a külalakja a 10 000 pengős bankjegyhez hasonlított. A célja ennek az volt, hogy megkönnyítsék a mindennapos pénzkezelést és számlázást, és hogy a korábbi bankjegyek külalakjait újra felhasználják. Ennek megfelelően a 100 000 milpengős a 100 000, az 1 millió milpengős az 1 millió, a 10 millió milpengős a 10 millió, a 100 millió milpengős a 100 millió, az 1 millió pengős az 1 millió milpengős bankjegyhez lett hasonló. A vitrinben a második oszlopban jól láthatóak ezek a párhuzamba, egymás mellé állított címletek, hisz a második oszlopba a milpengős bankjegyeket helyeztük el.

1946. április 29-án adták ki a 10 ezer és a 100 ezer milpengőst, 1946. május 24-én az 1 millió és a 10 millió milpengőst, 1946. június 3-án pedig a 100 millió és az 1 milliárd milpengőst. Ám ezzel a szédítő ütemű pénzkibocsátás nem állt meg és így újabb címletek kiadására került sor. Az egymilliárd milpengős bankjegyet követően új rövidítést kellett kitalálni, mivel további magasabb címletekre volt szükség. Ez a b.-pengő lett (amely a billió pengő rövidítése; billió = milliószor millió). A külalakot is újra felhasználták a szín megváltoztatásával és a "B" betű hozzáadásával. A legnagyobb kinyomtatott címlet az egy milliárd b.-pengős volt (azaz 1021 pengő), de ezt sohasem hozták forgalomba.

A vitrinben az elrendezéssel érzékeltetni kívántuk, hogy a hiperinflációs pengő bankjegyek elnevezési sémája és a külalak váltakozása ciklikusságot mutatott. A ciklus 6 számjegyű volt, ami azt jelenti, hogy az új névérték előtti bankjegyeknek ugyanolyan nominális számértékkel ugyanolyan külalakjuk volt, mint a denominációt követő bankjegyeké. Például a 10 000 pengő, a 10 000 milpengő és 10 000 b.-pengő külalakja hasonló. A kiállított sorozatunkból 4 címlet hiányzik. A 100 ezer, a 10 millió, a 100 millió és az 1 milliárd bilpengős bankjegy, mivel azokból nem került egyetlen példány sem gyűjteményünkbe.

Ismeretes, hogy a világháború után, 1945 nyarán hazánkban elszabadult az infláció, mely egy éven belül eddigi ismereteink szerint a történelem talán legnagyobb mértékű pénzromlásához vezetett. A havi infláció mértéke elérte a 41900 billió százalékot (4,19 x 1016 %), azaz 15 óránként duplázódtak meg az árak. Az infláció ütemét jelzi egy akkori középvezetői beosztásban lévő ember elbeszélése is: a talicskányi egynapi fizetését munka után sietve hazatolta, de felesége egy óra múlva már csak két tojást kapott érte. Az árak alakulásáról egy korabeli háztartási naplóban az alábbi olvasható. 1 kilogramm kenyér ára 1945 augusztusában 6 pengő, októberben 27, novemberben a hó elején 80, a végén 135, december első felében 310, második felében 550 volt. 1946 januárjában hó elején 700, a végén 7000, május elején 8 000 000, a végén 360 000 000, júniusban 5 850 000 000 (5 millárd 850 millió) pengő volt 1 kilogramm kenyér. Azaz tízezer milpengőért nem adtak volna 2 kilogramm kenyeret.

Ekkor, 1946. augusztus 1-jén vezették be a forintot. A pengő és a forint átváltási aránya igencsak elképzelhetetlen szám lehetett. 400 ezer kvadrillió pengőért (4 x 1029) lehetett egy darab új egyforintos érmét kapni. Ennyi papírt (bankjegyet) egész egyszerűen nem volt érdemes tartogatni. Így kerültek be ezek a bankjegyek a múzeumba.