A derék szerzetesek igen kicsapongó életet éltek, gyakran megbotránkoztatva ezzel a város lakóit; a nőzésnél már csak az italozást kedvelték jobban, mindezt civilben, azaz letéve a csuhát is: így egyházi felettesük végül bezáratta a bűnében fuldokló műintézményt és szétzavarta a „rendelten” rendet. Akkor kerülhetett, néhány előrelátó barát jóvoltából, a későbbi Várkert földjébe a kincs.