2026.10.19.
Magyar Építészeti Múzeum - Walter Rózsi-villa

Csőszéktől a brutalizmusig: Breuer Marcell-gyűjtemény Budapesten

2026.10.19.
Néprajzi Múzeum

Mennyire állandó az állandó kiállítás?

2026.10.14.
Déri Múzeum

Dérimódi történet

2026.10.06.
Orfűi Tájház és Kemencés Udvar

Az Év Tájháza 2026

2026.10.06.
Katona József Múzeum "Cifrapalota" Kiállítóhelye

Megnyílt a XIII. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé

2026.09.10.
Magyar Földrajzi Múzeum

Mexikó 1904 - egy világjáró asszony szemével

Balatoni Múzeum - Keszthely
Cím: 8360, Keszthely Múzeum u. 2.
Telefonszám: (83) 312-351, (83) 511-335
Nyitva tartás: K-Szo 9-16
Balatoni Múzeum
földrajz, hír, irodalom
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Sebők Zsigmond író, újságíró az 1890-es években alkotta meg Mackó Muki figuráját. Az emberi tulajdonságokkal bíró, beszélő és ruhában járó medve a korabeli Magyarország polgára: erdőbirtokos a Kárpátokban, Máramaros vidékén. Az író tisztelettel Mackó úrnak nevezi, akinek kedvenc időtöltése az utazás, és sokféle kalandban volt része.
Sebők Zsigmond: Mackó úr újabb utazásai
Ezekről a kalandokról könyvek jelentek meg a 19-20. század fordulóján, és az 1940-es évekig több kiadást megértek. Így az olvasni megtanuló kisgyerekek több generációja is élvezhette őket. 1905-ből való a „Mackó úr a Balatonon” regény, amelyet Mühlbeck Károly festőművész, grafikus illusztrált.

Lássuk, hogyan mutatja be a tavat az író!

A dőlt betűs idézetek csak kis részletek a teljes szövegből, ezekhez kapcsolódnak az utána következő kommentárok.


Folytatjuk Sebők Zsigmond népszerű meseregényének felidézését. (Aki lemaradt az előző részről, ide kattintva elolvashatja.)


Mackó úr haragra lobbant és dörgő hangon kiáltotta:
– Hé, te incselkedő, kiporolom ám a hátadat!

Mennydörögve érkezett vissza a felelet:
– Hé, te incselkedő, kiporolom ám a hátadat!
– Az enyémet?
– Az enyémet… – hangzott a felelet.

Mackó úr fölnevetett.
– Hahaha, a tiédet?
– Hahaha, – kacagott vissza az ismeretlen, – a tiédet.

Ez több volt, mint amennyit a tányértalpú familia e tagja elviselhetett. Elhatározta magában, hogy megcsípi a csúfolkodót, akiről azt sejtette, hogy valószinüleg Róka Miska, az ő régi ellensége.


Mackó úr hiába nagy utazó, eddig még egyáltalán nem volt dolga visszhanggal. Így aztán nem ismeri fel akkor sem, amikor véletlenül megszólaltatja.

Szerencsére a Tihany melletti sziklafalnál is akadnak új ismerősök, akik felvilágosítják a kis társaságot.

Legjobb tanulás a tapasztalás: a sziklafal 14 szótagot is visszakiált, és mindenki kimulatja magát a hosszabb-rövidebb, elkiáltott bemutatkozásokkal és verssorokkal.


A fehérsapkás úr mosolygott.

– Óh dehogy! – mondotta. – A költő neve Kisfaludy Sándor, Himfynek azért mondják, mert e néven szerepel legszebb költeményeiben.
– De miért a Balaton költője?
– Mert gyönyörű regéket írt a balatoni várromokról.
– Várromokról? Hát ilyenek is vannak a Balatonnál?
– Vannak bizony. Csobánc, Szigliget és még több.
– Ej, be szeretném látni! – kiáltott föl Mackó úr.


Tihanyból visszatérve, Kisfaludy Sándor költő balatonfüredi szobránál beszélgetnek a mackók a fehér sapkás úrral, akiről kiderül, hogy hajóskapitány, és aki meg is hívja őket egy vitorlás kirándulásra.

A balatoni fürdővendégek egyik legrégebbi, kedvelt programja, hogy végighajóznak, csónakáznak a tavon, hogy láthassák az északi part hegyeit, és rajtuk a középkori várak romjait.

Kisfaludy Sándor, aki a „Balaton költője” jelzőt kapta, romantikus verseket, regéket írt e várak történetéről. A magyar történelem dicsőséges eseményeit, hőseit bemutató regék több korszakon át a hazafiságot erősítették; ismerték és idézték őket.


A vitorlás sebesen siklott a hullámokon. Földvár mind jobban kisebbedett, s helyébe új képek nyomultak. A kapitány fölvilágosítást adott a helységekről.

– Ez a csinos helység, itt a somogyi parton, melynek fürdőházai a parton vannak. Szemes: ott, ahol azok a vörös, zöld fürdőházak guggolnak a vízen, ott van a szép Lelle… Mindkettő kellemes fürdőhely, melyben sokan nyaralnak. Hanem most vessenek egy pillantást a túlsó partra… ott van Zala megye.


A Balaton déli partján kevés fürdőtelep volt a 19-20. század fordulóján. A hajóról látni lehet a parthoz közeli villasorokat, szállodákat, a strandok helyét pedig az öltözőkabinok jelzik.

Balatonföldvár a „somogyi part gyöngye”, az egyik legnagyobb új telep: a hegyoldalban és a hegy tetején már sok nyaralóház, elegáns, tornyos villa emelkedik. Az egyes vagy sorba épített kabinok a vízparton állnak, vagy cölöpre építve, a vízben, amiket fahídon lehet megközelíteni.

Az északi part egésze ekkor még Keszthelytől Balatonalmádiig Zala megyéhez tartozott, ezért terjedt el a regényben idézett mondás: „Zala legszebb Somogyban”, azaz a déli partról nézve.

Itt érkeznek meg Mackó úrék a várromok birodalmába, a cukorsüveg és csonka kúp alakú hegyek elé.


A kapitány Tihany felé mutatott.
– Baj ám, mert a tihanyi hegy lába is a levegőben lóg.
– A levegőben? Az ám!

A tihanyi hegy ugyanis felhőbe volt burkolva, csak a teteje látszott ki. Erről mondja a nép, hogy a levegőben lóg a lába.

– Hadd lógassa, ha tetszik neki! – mondotta Mackó úr jókedvűen.
– Csakhogy ez azt jelenti, hogy eső lesz.


A vitorlás még kedvező szélben indult el, de a kapitány egyszer csak észreveszi a vihar előjeleit.

Időjárási megfigyelések következnek, amiket fontos a mindenkori nyaralóvendégeknek fejben tartani. A Badacsony hegye pipál, szélroham érkezik, az eget egyik pillanatról a másikra elborítják a felhők, és vijjognak a sirályok.

A hirtelen lecsapó balatoni vihar a legjobb tengerészeknek is kemény próbatétel. Mit tesznek a mackók, hogy ne csípje őket nyakon a Balaton?


Pedig az orkán még csak most kezdett Isten igazában tombolni. A mennydörgés percre sem szünetelt: mintha folyton száz ágyú bömbölne… A villám sárga kígyója szakadatlanul lecsapott a vízre, csattogva, recsegve… A tajtékos, fehérfejű, sötétzöld hullámok átzúdultak a jahton, úgy, hogy néha szinte eltemették…
Mackó úr, a nagy tengerész, ennek láttára megrendült.

– Teremtőm, – sóhajtotta, – a tenger vihara játék volt ehhez képest. A partot sem látom… Ej, nem adnám egy hordó mézért, ha már a parton lennék! Csak legalább elhoztam volna a mentőövemet!

A vihar bömbölésén áthallatszott egy matróz rémült kiáltása:
– Víz ömlik a fenekére! Elmerülünk!


Ha az Adriai-tengeren nem is, de a magyar tengeren átélheti Mackó úr, milyen egy hajótörés. Itt komolyan kell venni a mentőövet!

Szerencsére ott a süllyedő vitorlás mentőcsónakja, ezt eloldozva tudnak az utasok elmenekülni.

A viharos Balatonról is ugyanolyan szép leírásokat kap az olvasó, mint a csöndes vízről. De a csónakban hánykolódó Mackó úr most valóban veszélyben van, és a Balaton óriást próbálja még egyszer megbékíteni.

Hiába, a hullám felfordítja a csónakot. Hogyan lehet ezt megúszni…?


A teljes regény szövege pedig a Magyar Elektronikus Könyvtárban (MEK) olvasható.

Haász Gabriella