Magyarok Világszövetsége által Gombkötő Csaba kezdeményezésére szervezett rendkívüli sajtótájékoztatón jelen volt Horváth Csaba nyugalmazott építészmérnök, aki családja hagyományából pontosan tudja, hogy hol kell Esztergomban keresni Árpád-házi IV. Béla király, valamint felesége, Mária és fiúk, Béla herceg sírját. A helyszín pontos bemérését egy olyan magántulajdonban lévő fürdőmedence és annak tulajdonosa akadályozza, amelyet a művelődési minisztérium határozata nyomán elrendelt tilalom ellenére építettek.

Horváth Csaba annak az 1919-ben a Felvidékről Esztergomba költözött, Harcsa Dániel csizmadiának az unokája, akinek az ott megvásárolt telkén 1922-ben, műhelye bővítése közben egy nagy vörösmárványlap alatt tátongó üregre bukkantak, benne három vörösmárvány szarkofággal. Ne bolygassuk a holtak csendjét felkiáltással, no meg saját érdeke által is hajtva – amelynek egy bizonytalan, elhúzódó régészeti feltárás nyilvánvalóan keresztbe tett volna – Harcsa Dániel nyolc társzekérnyi földdel betemettette a sírkamrát. Magyarország akkori, a trianoni országcsonkítástól vérző állapotában ez egy érthető elhatározás lehetett.

Harcsa Dániel ingatlanát a kommunista Magyarország hatóságai államosították. Meghagytak benne egy lakást a csizmadia családjának, ám nagy részébe új lakosokat telepítettek. A módszerváltás után az egyes ingatlanrészeket eladták. Az egyik új tulajdonos az, aki a fent említett tilalom ellenére fürdőmedencét építtetett, és akadályozza a független kutatócsoportot abban, hogy a helyszínen próbafúrásokkal igazolja a Harcsa-Horváth család egykori felfedezésének bizonyítását, ami elvezethetne IV. Béla király sírjának feltárásához.

A IV. Béla Rejtekben Független Kutatócsoport így kénytelen költséges georadaros vizsgálatokat végeztetni, amelyek éve óta zajlanak, és amelyek befejezéséhez még hiányzik 3 millió forint.

Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) elnöke, aki a sajtótájékoztatót moderálta felkérte a sajtótájékoztatón megjelent érdeklődőket – többnyire az MVSZ tisztségviselői és hívei –, hogy adakozzanak, aminek eredményeként mintegy 150 ezer forint a helyszínen összegyűlt. Ez reménykeltő. Bízunk abban, hogy a történelmünk ügyét szívükön viselő magyar emberek – akár 1000 forintonként, ki mennyit tud – rövid időn belül összedobják a hiányzó összeget, ami megnyithatja az utat az államilag elrendelendő régészeti feltáráshoz.