Lehet-e korszerű egy évtizedekre tervezett kiállítás? Szükség van-e egyáltalán állandó kiállításokra, és hogyan változik a múzeumok szerepe a társadalmi emlékezet, az identitás és a kulturális örökség értelmezésében? Ezeket a kérdéseket állítja középpontba az október 19-én megnyílt EthnoConnection 2026 nemzetközi konferencia, amelynek a budapesti Néprajzi Múzeum ad otthont. A több mint 200 múzeumi szakembert megszólító találkozó október 19–20-án előadásokkal, szakmai vitákkal és intézménylátogatásokkal vizsgálja az állandó kiállítások jövőjét.

Az állandóság kísértése – A múzeumi állandó kiállítások kritikai megközelítése címmel rendezett konferencia egy olyan múzeumi műfajt vizsgál, amely szinte minden közgyűjtemény munkáját meghatározza, mégis ritkán kerül önálló nemzetközi szakmai vita középpontjába. Az állandó kiállítások egyszerre szolgálják az intézményi identitás megfogalmazását, a gyűjtemények bemutatását és a társadalommal folytatott párbeszédet. Megvalósításuk ugyanakkor hosszú évekre rögzíthet bizonyos történeti értelmezéseket, tudományos álláspontokat és reprezentációs döntéseket, miközben a múzeumokkal szembeni elvárások folyamatosan változnak.

A konferenciát szervező Néprajzi Múzeum számára a kérdés különösen aktuális. Az intézmény 2024 májusában nyitotta meg új gyűjteményi állandó kiállítását, amelynek előkészítése során a kurátoroknak nemcsak a gyűjtemény bemutatásáról, hanem a néprajzi múzeum mai szerepéről és társadalmi küldetéséről is dönteniük kellett. A budapesti tanácskozás a néprajzi muzeológián túl a történeti, művészeti és más múzeumtípusok tapasztalatait is összekapcsolja.

A múzeum jövője nem technológiai, hanem bizalmi kérdés

A konferencia megnyitóján dr. Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója arról beszélt, hogy a múzeumok az elmúlt évtizedekben alapvető változásokon mentek keresztül. A gyarmati múlttal való szembenézés, az emlékezetpolitikai viták, a közösségi részvétel új formái és a fenntarthatóság szempontjai egyaránt arra késztetik az intézményeket, hogy felülvizsgálják gyűjteményi, kiállítási és közönségkapcsolati gyakorlatukat.

„Hangsúlyozom, hogy minden befogadás-őrzés, minden kiválasztás-megmutatás a múltról alkotott elképzelések foglalata, s mint ilyen, önmagában is eleve értelmezésre szoruló állásfoglalás” – fogalmazott a főigazgató, kiemelve, hogy a kiállítások nem egyszerűen bemutatják a múltat, hanem annak értelmezésében is részt vesznek.

Kemecsi Lajos szerint a korszerű múzeum két meghatározó pillére a gyűjtemény, valamint az intézmény tudományos és társadalmi küldetése. A közösségekkel való együttműködés, a részvételi és megosztott kurátori gyakorlat nem pusztán kiegészítő tevékenység, hanem a múzeumi működés újragondolásának fontos eszköze.

„A múzeum jövője így végső soron nem technológiai és nem is szervezeti kérdés, hanem bizalmi kérdés.” A főigazgató szerint a múzeumok jövője azon is múlik, hogy a társadalom bízik-e az intézmények hitelességében, a szakemberek képesnek érzik-e magukat saját jövőjük alakítására, és a közösségek bíznak-e abban, hogy a múzeum nem helyettük beszél, hanem velük együtt gondolkodik.

Állandó kiállítás nélkül is működhet múzeum?

Az október 19-i szakmai programot Marieke van Bommel, a hollandiai Wereldmuseum igazgatója nyitja meg előadásával. Ezt követően Sandra Ferracuti, a Basilicatai Egyetem docense, Laura van Broekhoven, az oxfordi Pitt Rivers Museum igazgatója és Matthias Beitl, a bécsi Volkskundemuseum igazgatója az állandó kiállításokba történő beavatkozások lehetőségeiről beszélgetnek Régi Tamás, a Néprajzi Múzeum muzeológusának moderálásával.

Az első tematikus szekció az állandó kiállítások különböző intézményi modelljeit hasonlítja össze. Beat Hächler a svájci ALPS Alpine Museum példáján keresztül egy olyan intézmény tapasztalatait mutatja be, amely tizenöt éven át állandó kiállítás nélkül működött. Lidija Milašinović a szerbiai Nagykikindai Nemzeti Múzeum állandó kiállításának közösségi identitásformáló szerepét elemzi, míg Szarvas Zsuzsa, a Néprajzi Múzeum muzeológusa azt vizsgálja, miként válhat az állandó kiállítás az intézményi identitás meghatározó elemévé.

A délutáni szekció Az állandóság paradoxona címmel a kiállítások tudástermelő, politikai és társadalmi szerepét helyezi előtérbe. Miriam Malachi az ázsiai művészet németországi múzeumi bemutatásán keresztül vizsgálja az állandóság látszatát és az osztályozási rendszerek működését. Ninutsa Zakalashvili a posztszovjet emlékmúzeumok politikai és intézményi örökségét elemzi, míg Heejung Ryoh a Koreai Nemzeti Múzeum példáján keresztül a digitális alkalmazkodóképesség és a társadalmi fenntarthatóság kapcsolatáról beszél. Magdalena Wróblewska a varsói Állami Néprajzi Múzeum állandó kiállításának példáján keresztül mutatja be, milyen ellentmondásokat teremt a gyorsan változó társadalmi környezet és a tartósnak szánt múzeumi reprezentáció találkozása. Visszaszolgáltatott műtárgyak, alternatív történetek, közösségi részvétel

Október 20-án a program Marieke van Bommel és Hannah Daisy Foster, a Néprajzi Múzeum kurátorának beszélgetésével folytatódik, majd az állandó kiállítások alternatív értelmezéseit bemutató szekció következik.

Ernest Kpan a Franciaország által Elefántcsontpartnak visszaszolgáltatott jelentős gyűjtemény múzeumi bemutatásáról beszél. Lisa Bouraly azt vizsgálja, miként teremthetnek a művészeti múzeumok alternatív értelmezési lehetőségeket saját gyűjteményeik bemutatásában. Sonja Kogej Rus és Barbara Sosič, a Szlovén Néprajzi Múzeum szakemberei pedig azt elemzik, hogyan tarthatók életben és értelmezhetők újra a már elkészült állandó kiállítások.

Az állandó kiállítás és az intézményi identitás kapcsolatáról Blaž Verbič, a Szlovén Néprajzi Múzeum igazgatója, Claudia Banz, a bécsi Weltmuseum igazgatója és Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszélgetnek Hannah Daisy Foster moderálásával.
A délutáni, részvétel és állandóság kapcsolatával foglalkozó szekcióban a közösségi együttműködés különböző modelljei kerülnek előtérbe. Pamuk Lili a Kiscelli Múzeum állandó kiállításaiban megvalósított, illatokra épülő időszaki beavatkozást mutatja be. Marija Đorgović és Aleksandra Momčilović Jovanović a jugoszláv modernista építészet múzeumi bemutatásán keresztül a társadalmi elismerés, a részvétel és a közös kurátori munka kérdéseit vizsgálják. Sari Middernacht az AFROPEA hibrid kurátori modelljét ismerteti, míg Batári Zsuzsanna a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum állandó kiállításainak tapasztalatairól beszél. A kiállításoktól a kulisszák mögé – szakmai programok a Néprajzi Múzeumban

A konferencia szervezői a hagyományos előadások mellett külön figyelmet fordítanak a közvetlen szakmai tapasztalatcserére. Az Expert Connection programok lehetőséget biztosítanak az előadókkal folytatott személyes beszélgetésekre, a délutáni szakmai programok pedig a Néprajzi Múzeum működésének különböző területeibe engednek betekintést.

A résztvevők a gyűjteményi kiállítást Bata Tímea, Danó Orsolya és Szarvas Zsuzsa kurátorok vezetésével ismerhetik meg, vagy Taraczky Dániellel, az Art1st Design Studio vezetőjével a kiállítástervezés és a látványvilág kialakításának szempontjait vizsgálhatják. Ferencz Marcel, a múzeumépület vezető tervezője építészeti bejárást tart, míg Régi Tamás és Wilhelm Gábor vezetésével a múzeum Restaurálási és Raktározási Központjába is ellátogathatnak az érdeklődők.

A konferenciát szakmai és társasági programok egészítik ki: október 19-én az Iparművészeti Múzeum Ráth György-villájában tartanak tárlatvezetést, október 20-án pedig a Magyar Zene Házában rendeznek záróprogramot.

A Néprajzi Múzeum az EthnoConnection kezdeményezéssel hosszabb távon olyan rendszeres nemzetközi fórumot kíván létrehozni, amely a különböző múzeumi területek szakembereit közös gondolkodásra ösztönzi. Az első konferencia az állandó kiállítások példáján keresztül a múzeumok egyik alapvető dilemmáját vizsgálja: hogyan lehet megőrizni és továbbadni a kulturális örökséget úgy, hogy annak értelmezése ne váljon változtathatatlanná?