2026.10.19.
Magyar Építészeti Múzeum - Walter Rózsi-villa

Csőszéktől a brutalizmusig: Breuer Marcell-gyűjtemény Budapesten

2026.10.19.
Néprajzi Múzeum

Mennyire állandó az állandó kiállítás?

2026.10.14.
Déri Múzeum

Dérimódi történet

2026.10.06.
Orfűi Tájház és Kemencés Udvar

Az Év Tájháza 2026

2026.10.06.
Katona József Múzeum "Cifrapalota" Kiállítóhelye

Megnyílt a XIII. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé

2026.09.10.
Magyar Földrajzi Múzeum

Mexikó 1904 - egy világjáró asszony szemével

Balatoni Múzeum - Keszthely
Cím: 8360, Keszthely Múzeum u. 2.
Telefonszám: (83) 312-351, (83) 511-335
Nyitva tartás: K-Szo 9-16
Balatoni Múzeum
földrajz, hír
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Sebők Zsigmond író, újságíró az 1890-es években alkotta meg Mackó Muki figuráját. Az emberi tulajdonságokkal bíró, beszélő és ruhában járó medve a korabeli Magyarország polgára: erdőbirtokos a Kárpátokban, Máramaros vidékén. Az író tisztelettel Mackó úrnak nevezi, akinek kedvenc időtöltése az utazás, és sokféle kalandban volt része.
A régi balatonfüredi fürdőház fényképe
Ezekről a kalandokról könyvek jelentek meg a 19-20. század fordulóján, és az 1940-es évekig több kiadást megértek. Így az olvasni megtanuló kisgyerekek több generációja is élvezhette őket. 1905-ből való a „Mackó úr a Balatonon” regény, amelyet Mühlbeck Károly festőművész, grafikus illusztrált.

Lássuk, hogyan mutatja be a tavat az író!

A dőlt betűs idézetek csak kis részletek a teljes szövegből, ezekhez kapcsolódnak az utána következő kommentárok.


Folytatjuk Sebők Zsigmond népszerű meseregényének felidézését. (Aki lemaradt az első részről, ide kattintva elolvashatja.)

– Tavacska? – álmélkodtak a bocsok. – Hiszen ez a magyar tenger és nem látni se végét, se hosszát.
Mackó úr gőgösen kidüllesztette a mellét.
– Magyar tenger? Hehehe! Tenger ám a somogyi és a zalai halászok szemében, de nem Mackó Muki, a híres, nevezetes, tengerjáró utas szemében! Nekem a Balaton csak tavacska, holmi kis pocsolya.

Büszkén nézett végig a víztükrön, mely a reggel fényében már tízféle színben pompázott: az alapszíne szürkéskék volt, a parton ezüstsáv szegte be, egyes helyein hosszú sötétkék és világoszöld foltok látszottak, más helyen millió barna, violaszín és vöröses színű habocska ringott, mintha ott nagy raj tündérke lubickolna. A felhők néhol sötét árnyékot vetettek a vízre.
 

Az utazás második napján hajóra szállnak a vendégek, Balatonfüred felé.

Mackó úr mint tengerjáró utas kicsinek tartja a gőzhajót is, és nem hisz a kapitánynak, aki a víz zöldre váltó színéből a tó háborgását jósolja meg.

A hajó fedélzetén pipázva viszont tetszéssel nézi a siófoki fürdőtelepet: a parti nagy szállót, a csinos villákat, a Sió csatorna partját és a sétautat.

Emlékezetébe vési, hogy a strandon messze beúszva is csak övig ér a víz.


Mackó úr szeme, szája elállt bámulatában.
– Se szél, se vihar, – hebegte, – mégis bukdácsolunk. Majd megfulladtam! Vajjon mitől inog a hajónk?

Megszólított egy matrózt:
– Kedves barátom, miért háborog a tó? Hiszen nincs szél!
– Az öreg Balaton szeretne kiszabadulni börtönéből, – felelt a matróz.
– Hát a Balaton rab?
– Rab bizony. Ott fekszik a víz fenekén ezer meg ezer esztendeje.


Miért háborog a Balaton szép időben?

A különös jelenségről, egyben pedig a tó keletkezéséről szóló mondát a matróz beszéli el Mackó úrnak. (Ez a változat eltér attól, amit a múzeumlátogatók a Balatoni Múzeum állandó kiállításában olvashatnak.)

Kiderül, hová vannak eltemetve az öreg Balaton társai, az egykor itt élő óriások. A hajóskapitánytól azért megtudhatjuk a tudományos magyarázatokat, amelyekben még a tó fenekén kitörő tűzhányókról is szó esik.


Mackó úr egyszerre csak heves szédülést érzett.
– Teringette, – dörmögte, – oly rosszul érzem magamat, mint a tengeren. Talán csak nem kapom meg a Balatonon a tengeri betegséget?
De bizony egyre jobban szédült és a feje oly nehéz lett, mintha tízakós hordót cipelne a vállán.
– Ez a tengeri betegség! – sóhajtotta elkeseredetten.

Szomorúan nézett a Balatonra és ezt motyogta kérlelő hangon:
– Bocsáss meg, drága szép Balatonom, bocsáss meg, hogy megsértettelek! Elismerem, hogy helyre vizecske vagy! Elismerem, hogy vagy te olyan legény, mint a tenger. Csak ne haragudjál rám és csillapuljál le, édesem!


A haragos Balaton így leckéztette meg Mackó urat.

Megérkezéskor, a kikötőben sokan sajnálták a „szegény bácsit”, ahogyan sápadtan előtámolygott a hajóról. A szárazföldre lépve azonban már kíváncsian néznek szét a mackók Balatonfüreden.

A sétányokon és a gyógyfürdő folyosóin sétáló úri nép főleg Budapestre való.

A vízparti, fák alatti sétaúton, a szép épületek és kertek között megtalálták a savanyúvizes kutat is.


Mackó úr és a bocsok a víz szélére álltak. A tekintetes úr elkezdte:
– Egy… kettő… három!

A háromra nagy loccsanás és utána csakhamar kétségbeesett ordítás hallatszott.
Mackó úr és a bocsok alámerültek a vízben és mikor fölmerültek, prüszkölve, kapálózva küzdöttek a hullámokkal; de már akkor bömböltek:
– Segítség! Segítség!

A víz bukó volt.
Az ordítozásra előfutottak a fürdő alkalmazottjai s a három furcsa fürdővendéget kihúzták a vízből.


A füredi nagy, vízbe épült, soktornyú fürdőházat látogatják meg Mackó úrék, amely más, mint a siófoki: deszkafallal körülvett úszóiskola.

Bebizonyítják, hogy nem félnek a víztől, de meg kell tanulniuk: csak a somogyi parton sekély a Balaton, az északin elmerülnek benne.

Szerencsére a fürdőháznak van olyan része, ahol az úszni nem tudók – így a medvék is – fürödhetnek.


– Mi tetszik neked itt, fiacskám?
Egy úr kérdezte a kis fiától ezt.
– A tihanyi visszhang, – felelt a fiú.

Mackó úrnak szeget ütött a fejébe ez a felelet. Vajjon mi lehet az a tihanyi visszhang? – tünődött magában. – Bizonyosan olyan étel, ami Tihanyról híres, mint Szegedről a halpaprikás. Abból eszünk! Keressük csak meg az étlapon!

– Mit tetszik rendelni? – kérdezte kissé türelmetlenül a pincér.
Mackó úr fölütötte fejét az étlapból.
– Három adag tihanyi visszhangot.


A balatonfüredi nagy, fényes étterem százakat képes befogadni, ide ülnek be ebédelni Mackó úrék is.

Azonban megint pórul járnak a rendeléskor, és a pincér árulja el, mit lehet csinálni a visszhanggal és hol található.

Mikor az ebéd utáni feketekávéját is megitta Mackó úr, lovas kocsin utaznak át Tihanyba, megkeresni a visszhangot.


A kecskeköröm tulajdonképpen nem egyéb megkövült kagylónál, de a nép szép regét fűz hozzá. Egykor aranygyapjas kecskenyáj legelt a Balaton partján. Egy gonosz herceg szemet vetett a nyájra s embereivel el akarta hajtani. Mikor Sió, a Balaton tündére ezt megtudta, a martalócok után küldötte a vihart, mely őket a nyájjal együtt belesodorta a Balatonba. Az aranygyapjas kecskék kővé változtak s a víz körmüket most is kiveti a partra.


A Balaton egy másik híres mondájával ismerkednek meg a vendégek Tihanyban.

A falubeli gyerekek az aranykecske körmét kínálgatják nekik. Miközben Mackó úr megvásárol minden darabot és a bocsoknak adja emlékül, elmesélik a tóba sodort kecskenyáj történetét.

A korabeli változatban szerepet kap a gonosz herceg lánya, Helka, és a balatonfüredi gyógyforrás keletkezésére is fény derül.

A balatoni utazók programjából nem marad ki, hogy felkeressék a bencés apátságot és alapítójának, I. András királynak a sírját.

És vajon hogyan találják meg a visszhangot?


(A teljes regény szövege pedig a Magyar Elektronikus Könyvtárban (MEK) olvasható.)

Haász Gabriella