Tarantino harmadik nagyjátékfilmjének főhőse egy amerikai stewardess, aki évek óta robotol az ország legócskább fapados légitársaságánál. Munkája közben piszkos pénzt csempész be az országba egy gengszternek, így éri el, hogy a bérét kiegészítve anyagilag se szoruljon senkire.

A kortárs film legfontosabb rendezőjének híresztelt Pedro Costa tavalyelőtt mutatta be a mindeddig legszélesebb körben üdvözölt munkáját, amely letaglózó szépségű képekben és önmaguk álomképét alakító szereplőkkel mesél a halál utáni szeretet drámájáról.

Tóth Barnabás filmje F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című könyve alapján egy zárkózott szülész-nőgyógyász és egy éles eszű, árva kamaszlány furcsa párosán keresztül mutatja be ennek a traumatikus múlt (holokauszt) és fenyegető jövő (kommunista diktatúra) közé szorult időszaknak a mikrotörténéseit.

A színhely – ahol egykor Berlin, a „harmadiknak” és „birodalomnak” hazudott náci rendszer fővárosa állt – 1945-ben a bukás, a teljes pusztulás, a romba és romlásba dőlés színhelye. Berlin ízzé-porrá válásában − a „szervezett bűn birodalmának” apokaliptikus szétfoszlásában – jelent meg a történelmi látszat, az időbeli hazugság világát megsemmisítő időtlen Igazság.