Tematika: Múzeumi őszbúcsúztató - Engedd el magad!

A Kárpát-medence, ezen belül a központi fekvésű Magyarország rendkívül színes földrajzi környezettel rendelkezik. Egyes régiói nem csupán terek, hanem önálló arculattal rendelkező tájak is, melyekhez jellegzetes geológiai képződmények, sajátos hangulatot kölcsönző éghajlat, sőt egyedi kultúrák is társultak. A különféle összetevők együttállásainak jelentőségét talán a magyar borvidékek sokaságán és karakterességén a legegyszerűbb szemléltetni. A tokaji szamorodni, az etyeki rizling, a somlói juhfark mind fehérbor ugyan, de még a gyakorlatlan ízlelőbimbók számára sem összetéveszthetőek. E nedűk egyedisége mögött kétségtelenül az adott táj sajátosságai állnak, melynek kialakulása évmilliók távlatába nyúlik vissza.

Ahogyan a borban ötvöződnek a vidék természetes adottságai és a helyi gazdák borkultúrája, úgy a tájak története sem szorítkozik a földtörténetre. A természetet átalakító, a tájat megművelő emberi közösségek története éppúgy szerves részét képezi ennek a folyamatnak. A Kárpát-medencében az elmúlt tízezer év során generációk sokasága végezte mindennapi tevékenységét. Munkájuk eredménye, összeadódva a környezet változásaival, rejtett módon jelenik meg a magyarországi borvidékek egyedi arculatában.

Előadássorozatunkban e titkos összetevők után kutatunk, híres borvidékek történetének elmúlt évezredeit mutatjuk be. A kiragadott példák alapján az egyes korszakokra jellemző társadalmi és kulturális jelenségeket, technológiai vívmányokat igyekszünk bemutatni annak érdekében, hogy a hallgatók közelebb kerüljenek a magyar kulturtájakhoz és azok ősi történetéhez.

A Pilis napjainkban az egyik legkedveltebb, országosan ismert kirándulóhely. Kevesen tudják azt, hogy a délnyugati részén található Kesztölc a Neszmélyi borvidék legkeletibb települése. Az itteni klíma és meszes föld a szőlőnek kedvező környezetet jelent ma is, így nem csoda, hogy a szőlőművelés és bortermelés gyökerei legalább a középkorig visszavezethetőek, amikor a Pilis és körzete a Magyar Királyság szívét, a mindenkori királyi erdőséget jelentette. Itt kapcsolódik össze a történet a középkori magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok kezdeteivel is: a 13.század közepén a remeték útja innen, a Kesztölc melletti Klastrompusztáról indult el a renddé szerveződésig és vezetett még további két pilisi kolostor megalapításához. Nem csak saját használatra, hanem később eladásra is szánt bor a mindennapi élet fontos alkotója volt a pálosoknál is; egyik legkorábbi szőlőadományukat pont Kesztölcön kapják meg a pálosok, míg a mai Pilisszentlászló egykori pálosai a Pilis délkeleti részén, Borosjenőn kapnak ültetvényeket. A késő középkorban ezt a budai házaiknál mérik s árusítják. A pálosok Pilisben való jelenléte a szőlőművelésen túl számos érdekességet rejt: a közvetlen kolostori tájban még nyomokban fellelhető emlékek, pl. halastavak, műhelyek a mindennapi életről árulnak el sokat, míg a Pilisben, regionális léptékben megtelepedésük időrendje és helyszínei őrizték meg a pálosok stratégiájának lenyomatát, renddé válásuk útját.

Regisztráció: a múzeum honlapján