1884. augusztus 16-án adták át a Központi Indóházat, amelyet 1892-ben neveztek át Keleti pályaudvarrá. A már meglévő öt indóház mellé a személyforgalom jelentős növekedése miatt vált szükségessé egy újabb építése a Kerepesi úti vámnál. A Rochlitz Gyula által tervezett pályaudvar épület építése idején az egyik legkorszerűbb volt Európában.

A Wesselényi-összeesküvés részeseként anyja, Báthory Zsófia és a jezsuiták közbenjárására, súlyos váltságdíj kifizetése után menekülhetett meg a büntetéstől. 1671. február 21–én megszületett az egyezség Báthory Zsófia és Lipót császár között, amely szerint Rákóczi a váltságdíj és jó néhány vára átengedése fejében büntetlen maradt. Ettől kezdve egészen haláláig semleges próbált maradni.

1691-ig az Orsolya rend zárdájában élt Bécsben. Fiával, II. Rákóczi Ferenccel soha többé nem találkozott. 1692-ben férje kiváltotta őrizetéből, s Thökölyt követve a száműzetésben, török földön, Nikomédiában (ma Izmit) halt meg. Koponyáját, fia maradványaival együtt, 1906. október 29-én Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték végső nyugalomra.