A hétgyermekes művészcsaládban talán mi ketten voltunk Lacival a legközvetlenebb kapcsolatban, az együtt töltött több mint 65 év alatt nagyon sok közös programunk és élményünk volt. Laci bátyám, aki kivételes tehetségű Érdemes- és Kiváló művész, Jászai- és Kossuth díjas színész volt, több mint 50 évig volt a Vígszínház tagja, számtalan nagysikerű szerep megformálója a televízióban és a mozivásznon is, szinkronszerepeiről nem is beszélve, magánéletében nagyon szerény és visszahúzódó ember volt.

Laci még főiskolás korában betanított nekem egy Petőfi verset, olyan sikerrel, hogy megnyertem vele az iskolai szavalóversenyt. Több verset úgy tanultam meg tőle, amikor a szomszéd szobában hangosan memorizálta… Mivel a családban – Laci után – két öcsém is színész lett, így gyakran kérdezték tőlem: - Te nem akartál színész lenni? – Én Nobel díjas biológus leszek! – válaszoltam egyetemistaként nagy mellénnyel.

Aztán végül gimnáziumi tanár és DJ lett belőlem, ahol szintén kiélhettem a genetikus előadókészségemet. Sajnos csak most jutottak el hozzám Laci bátyám festményei és rengeteg színészfotója. A családi képek mellett, soha nem látott képeket szeretnék bemutatni, bátyámmal kapcsolatos személyes élményeimmel fűszerezve.