Az emlékműállítás polgári és katonai igényei az 1930-as években újabb vitákhoz vezettek. Egyesek csak szobrot, mások diadalmas obeliszket; a civilek köztéri emlékjelet, a katonák dicsőségtáblát terveztek állíttatni.

Ez a nem szokványos emlékmű – jellemző módon – azt az illúziót kelti, hogy talán már korábban is itt állt, „már régóta” felépült, vagyis, hogy a középkori és a törökkori vár szerves része volt. Egyszerre lesz a régmúlt kapuja (talán a török kori várvédőkre is emlékezve) és a közelmúlt (a világháborúk) hőseinek emlékműve.

Az üvegnek, ennek a sajátos, egyedülálló anyagnak szenteljük kiállításunkat, amely gyűjteményünk tekintélyes, országos összehasonlításban is jelentős kortárs üvegművészeti anyagából válogat. Különlegessé teszi ezt a kollekciót, hogy a múzeum megyei gyűjtőköre ellenére - a kedvező körülményeknek köszönhetően - az évtizedek során országos léptékű üveggyűjtemény alakulhatott itt ki.

A világháború tragikus kimenetele nem kedvezett a hatalmat reprezentáló és csak a katonai parádék díszletéül szolgáló emlékműveknek. A katonai hadvezetés és a városi képviselők is belátták, hogy súlyosabb problémákkal kell szembenézniük: gondoskodni kell a hadiárvákról és a hadiözvegyekről.