A város török utáni újratelepedése 1722-ben kezdődött meg. A telepítési felhívásra Gömör, Árva, Trencsény megyékből szlovákok költöztek le ide és a korábban benépesült Békéscsabáról is áttelepült néhány szlovák család. A különböző vidékekről származó lakosság - viszonylag rövid idő alatt - egységessé vált. Anyanyelvüket az öregek ugyan a mai napig megőrizték, műveltségükre azonban hatott a környező alföldi népi műveltség. A kulturális befogadás természetes folyamatát nagymértékben segítette és siettette Tessedik Sámuel (1742-1820) munkássága. Reformjai a gazdálkodás célszerűsítésétől a szövés-fonás fellendítéséig az egész paraszti életre kiterjedtek, ezért Szarvas népi kultúrája sok vonásban eltér a környező szlovák lakosságétól.

A szarvasi tájház épülete az oromzaton található évszám szerint 1885-ben épült. A tulajdonos Gajdos család ebben az időben a jómódú szarvasiak közé tartozott, földjük és tanyájuk volt a Sirató nevű határrészen.

Az épület a múlt század végi gazdaházak tipikus példája. E házak - köztük a Gajdos ház is -vályogtéglából épültek, tetőszerkezetük a Körösön leúsztatott fából készült és általában náddal fedték őket. Az ilyen házak szoba - konyha - szoba - belső kamra - elrendezéssel épültek, utcai homlokzatuk meglehetősen széles, mert nemcsak az első szoba, hanem a széles tornác is e homlokzat mögött rejtőzik.

A Gajdos ház udvarán külön épült istálló is állt. Ide kötötték a lovakat - amikor hétvégén, piaci napokon pedig gyakran hét közben is - bejöttek a tanyáról. A házon építése óta sokat alakítottak. Az épületet az 1900 körüli állapotnak megfelelően állítottuk vissza. A szabadkéményt, a konyhai padkákat, az első szobában a kemencét, már évtizedekkel ezelőtt lebontották, ezért ezeket rekonstruálni kellett. A szobákra visszahelyeztük az eredeti ablakokat és a tornác is visszanyerte korábbi képét a fa-oszlopokkal és a téglaburkolattal.

A szarvasi gazdaházaknál az első szobát általában nem használták, ez volt a tisztaszoba. A hátsó szobát lakták és innen nyílt a belső kamra. A belső kamrában a közvetlen fogyasztásra szánt élelmiszert tartották. A hátsó kamra a szemestermény tárolására szolgált, és itt álltak a használaton kívüli gazdasági eszközök. A tájház berendezése is ezt a használatot mutatja.

Az első szoba bútorai rangosabbak, különösen figyelemreméltók az ágyak és a karospad. A szarvasi bútorok egyébként kevésbé díszesek, mint a szlovák lakosság bútorai.

A konyha hátsó részébe nyílik a két kemence szája. Az egyik hátsó sarokban található meg a "kutka". Ide kotorták ki a kemencéből a parazsat, és ezen főztek vasháromlábra állított cserépfazekakban.

A hátsó szoba berendezése, mivel ez volt a lakószoba, kevéssé díszes. A szövőszéket is itt állították fel.

A belső kamra az élelmiszerek tárolására szolgált, itt állt a szalonna, füstölt húsnemű, liszt, ide rakták azokat a konyhai eszközöket, melyekre nem volt mindennap szükség.

A külső kamrában elsősorban a szemesterményeket tárolták, itt állt a nagyméretű hombár, és a különféle gazdasági eszközök. A tanyáról bejövet a gazda legényfiai a külső kamrában öltöztek át, ezért itt álltak a subák és a mindennapi ruhadarabok.

A belső kamrában az eredeti festés látható, a többi helyiségben ennek csak nyomait sikerült feltárni. Szarvason a virágos mennyezet és falfestés a múlt század végén kezdett elterjedni. A tájházban az eredeti festést állítottuk vissza.

A berendezésből külön ki kell emelni a textíliákat. Szarvason a hímzett és szövött textíliáknak szinte minden változata megtalálható. A motívumkészletet nagymértékben gazdagította az, hogy Tessedik Sámuel a szarvasi kézműipar fellendítésére szövő és hímző asszonyokat hozatott más településekről. Hatásukra sajátos ötvözete alakult ki a textilmotívumoknak, melyet jól szemléltet a tájház anyaga is.

Balassa M. Iván