Magyarországon Erzsébet császár- és királynét már életében óriási tisztelet övezte, amely halála után mitikussá vált. A felé irányuló hódolat meghatározó elemévé vált a kiegyezés folyamatában betöltött szerepében. A "védangyal"-szerep már a koronázást követően megjelent, csakúgy, mint az uralkodó és a nép közötti közvetítő funkció, mely fokozatosan lényegült át Mária-analógiává, a Magyarok Nagyasszonya (Patrona Hungariae) alakjának megidézésével.

Erzsébet királyné kívánságára lakosztályában kedvenc színe, az ibolya volt jellemző. Később az ő szobáiban is bécsi mintára változtatták meg a berendezést, a kiállítás azonban a királyné személyiségét jobban tükröző színvilágot használja.

A kastélyegyüttes déli szárnyában - Grassalkovich I. Antal barátjának, gróf Migazzi Kristóf váci püspök, bécsi bíboros érsek lakosztálya helyén - Grassalkovich II. Antal herceg 1782 és 1785 között alakíttatott ki színházat. A kastélyszínház tehát hamarabb nyílt meg, mint a budai karmelita templomból 1787-ben Kempelen Farkas kezdeményezésére kialakított Várszínház, így az ország legrégebbi fennmaradt újkori kőszínháza.

A kastélypark egyetlen megmaradt barokk kori építménye a Királydombi pavilon a honfoglalás kori vezérek és a magyar királyok arcképeivel. A kastélytól mintegy 200 méterre található, hatszögletű pavilont Grassalkovich I. Antal építtette az 1760-as években. A XVII–XVIII. században a főúri lakhelyek belső díszítéseként alakítottak ki ősgalériákat, királygalériákat. Ez részben a nemesi öntudat kifejeződése, részben a történelemszemlélet képi megjelenítési formája volt.